Ma fel sem foghatjuk, hogy milyen volt az élet a villamos energia alkalmazása előtt, illetve milyen lenne ma nélküle. Még a legöregebbeknek is teljesen természetes, hogy a város utcáin villanyvilágítás van. Nem volt mindig rádió, televízió, telefon, automata mosógép, és fogalmunk sem volt arról, hogy mi az a számítógép, és sorolhatnám tovább azokat a gépeket, amelyek villamos energiával működnek.
Magyarországon az 1870-es évektől használnak villamos energiát. Az első évtizedekben, ipari üzemekben, malmokban, illetve mezőgazdasági gépek meghajtására alkalmaztak villanyt. A villamosítás rohamosan terjedt a századvégi Magyarországon. A legjelentősebb lépés Budapest közcélú villamosítása volt 1893-ban, ezt követték a vidéki nagyvárosok. Megindultak az áramtermelő egységek, kis erőtelepek megépítése, majd az azokban előállított villamos energia. Majd a szolgáltatást – megfelelő díjazás ellenében – kiterjesztették a környező településekre is. Az üzemek mellett Budapest, valamint a nagyobb városok, községek maguk is tartottak fenn villamos közműveket, több apró erőtelepet, a kisebb elosztóműveket pedig magántulajdonban üzemeltettek.
A Körösvidék, független politikai napilap 1921-ben (2. évfolyam szeptember 15. 204.szám) arról tudósít, hogy Derecske községben rövid időn belül megkezdik a villanyvilágítást, amelyhez már minden előkészítő munkálat megtörtént. A munkálatokhoz szükséges pénzt részvénytársaság adta. A község maga 500 ezer korona névértékű részvényt jegyzett.
Hajdú-Bihar megye községei közül először 1922-ben Derecskén jött létre VILLANYGYÁR – így nevezték az 1900-as évek elején épült áramfejlesztő telepet – olyan erőtelep, amely nem egy üzemet, malmot látott el árammal, hanem fő szerepe a település energiaellátása volt. Ez magán vállalatként alakult meg. Az alapító Miskolczy István, a későbbi országgyűlési képviselő (1935-1939 között). A gépházból és kazánházból álló 8×20 méter alapterületű épületben egy 70 lóerős egyhengeres szívógázmotor hajtotta a generátort, ez háromfázisú 380/220 V feszültségű áramot termelt. Az épület a mai Köztársaság út 60. szám alatt volt.
A telep első főgépésze Elek Béla egy évig látta el feladatát, utódja Petróczi Mihály lett. Az üzemben rajta kívül két szerelőt és két gépkezelőt alkalmaztak. Kezdetben csak egy km utcai vezeték épült, majd 1925-ig 10 km-re növekedett. Mivel használt gépeket vásároltak, a villanytelep sok üzemzavarral és gazdaságtalanul termelt. A fogyasztók száma még 1925-ben igen alacsony, mindössze 156, de ezekből is csak kilencvennél volt fogyasztásmérő felszerelve. A többiek 112 izzó után átalányt fizettek. Az erőmű csak csúcsidőben üzemelt. Ilyen körülmények miatt a vállalkozó 1925-ben beszüntette a termelést. A telepet ideiglenesen átvette a község, az energia ellátás megoldása miatt tárgyalást kezdtek Debrecen Világítási Vállalatával. A szerződést 1926-ban meg is kötötték, így a debreceni erőmű látta el energiával a községet és saját költségén megépítette az erőműtől Derecskéig terjedő 19 km-es szakaszon a nagyfeszültségű távvezetéket. Ez tette lehetővé később több község energiaellátását. A távvezetéki ellátás 1927. január 19-én kezdődött. A rendszeres áramszolgáltatás serkentőleg hatott, 1946-ban már 688 magán, 6 ipari és 1 egyéb fogyasztó volt. A kisfeszültségű vezeték hossza 25 km volt.
Derecske története képekben, Fénnyel írt történelem c. könyv 187 p. 8/91 kép.
Szerző: Szőllősi Imréné – Rékasi Attila
P. Kiss Piroska