Gazdálkodás munkaeszköze
Répadaráló, répavágó
Répadaráló
A darálón Vajsz Antal derecskei vaskereskedő neve szerepel
A falusi élet elengedhetetlen része volt az állattartás. A takarmányozáshoz a répát késsel vagy darálón aprították fel a teheneknek, lovaknak vagy egyéb állatoknak. A lábakon álló kézi hajtású öntöttvas répadaráló nagy segítség volt a répa felszeletelésére. A takarmányrépa hasznosításához praktikus volt a répacsík, melyet házilag, ezzel az eszközzel „gyártottak”. Sok helyen, kacsa, liba etetésére is készítettek korpás, darás répacsíkot. A répadaráló alkalmas volt még alma, körte, szilvacefre készítéséhez is.
Korabeli hirdetés
( Magyar Vaskereskedő 1910.)
Akkoriban többnyire külföldi németekből lettek a magyar vaskereskedők, kevés magyar fiú akadt, aki vaskereskedő tanulónak ment, a tanulók is majd mind németek voltak és ezért sok volt a német hangzású kereskedő név. A vaskereskedők árusítottak mezőgazdasági gépeket és dolgoztak a gazda közösséggel is.
Takarmányrépa, marharépa, burgundi
A takarmányrépát állatok takarmányozására termesztettek. A takarmányrépa termesztése a paraszti gazdaságokban a 19. század végétől terjedt el. A takarmányrépa tápanyagokban (cukor, fehérjék, vitaminok, ásványi sók) gazdag, az állatok szívesen fogyasztották, s mivel sokáig elállt, télen különösen értékes takarmány. A répalevél pedig már májustól a baromfik fontos zöldtakarmányát jelentette.
Pájsz
A pájsz vagy spájsz a törek és marharépa keverékéből álló takarmány, szecska. Pájsz szecskázott szálas takarmányból, takarmányrépából, cukorrépából, törekből (törek a cséplés alkalmával összezúzott szalma), kevert füllesztett takarmány. Ez lehetett az árpának, a búzának, a rozsnak a törekje. Ezt rakták össze, egy sor ledarált répa egy sor pelyva, míg teli nem lett a tartó. A pájszot csak a lovakkal etették, vesszőkosárba tették és kiborították a jászolba. A törek a lónak a téli takarmánya volt.
P. Kiss Piroska