Köppel Károly sírhelye a Hajnal utcai református temetőben
Köppel Károly 1837-ben született Bajorországban. Származásáról és gyermekkoráról nem sok információ maradt fenn. Felesége Werkner Johanna volt, aki 1841-ben Apostagon (Bács-Kiskun vármegye) született és Derecskén halt meg 1909. november 23-án.
Különleges pálya Köppel Károlyé. Derecskén telepedett le, ahol tekintélyes vagyont szerzett. Gazdálkodni kezdett, vagyonát földbe fektette, gyönyörű birtokain mintagazdaságot teremtett. 1903-ban 191 kh-at bírtokolt, majd földjeit sorra eladta a helybeli gazdáknak, az utolsó részt 1907-ben.
Tevékenységével kapcsolatos legkorábbi adat egy 1892-es Magyarország iparosainak és kereskedőinek cím- és lakjegyzéke szerint Köppel Károlynak Derecskén volt egy gőz vagy műmalma. 1894. november 6-án pedig, mint derecskei lakos, szeszgyárat létesített, amely 1902-ben szűnt meg. Gőzmalma és mezőgazdasági szeszgyára Derecskén, évente 100 q nyers szeszt adott fel Ó-Buda-Filatorigát (Filatorigát Budapest egyik volt városrésze a III. kerületben) rendeltetéssel és ugyanannyi tengeri darát Debrecenbe. A hízott és javított szarvasmarhát lábon Debrecenbe vagy Berettyóújfaluba hajtották feladásra.
Egyedüli a maga nemében Derecske község gőzmalma, amelynek révén Köppel Károly malomtulajdonos évtizedeken át tartó munkával százezreket szerzett és nyugalomba vonulása után, 1910-ben azt a községnek ajándékozta, amiért díszpolgárrá is választották. Derecskén a legnagyobb malom volt, amelyet 1917-ben Groszmann Lipót vásárolt meg.
Derecskei Közgazdasági Bank Részvény-társaságban 1910. szeptember 18-án tartotta alakuló közgyűlését. Az alapító tőke 150000 K., egy-egy részvény 100 K. Feltűnően magas összeget, 100 részvényt jegyzett Köppel Károly. Az alapítók által kinevezett igazgatósági tag volt haláláig.
1911. május 13-án önkezével vetett véget életének. Köppel Károly Derecske történetének rejtélyes alakja. A korabeli lapok mindegyike megírta a tragikus hírt. Budapesti Hírlap 1911. május 18-i számában így írtak róla:
Köppel Károly bajor származású volt s az osztrák hadseregben szolgált, egy ulánusezred hadnagya volt. Kecskemétre került és ott megismerkedett egy feltűnő szép zsidó leánnyal. A fess hadnagy megszerette a leányt, aki érzelmeit viszonozta. Amikor az ezredet Debrecenbe helyezték, Köppelt követte szerelmese. Debrecenben a zsidó leány a református vallásra tért át és összeházasodtak. Egy-két év múlva kilépett a hadseregből, majd pénzzé tette bajorországi birtokát s Derecskére vonult vissza. A magyar föld varázslatos ereje az idegenből lelkes hazafit csinált, úgy, hogy testestől-lelkestől magyarnak vallotta magát. Feleségével évekig a legboldogabb egyetértésben élt. Derecskén gazdálkodtak s időközben több mint félmillió korona értékű földet szereztek. Rendkívül sokat áldozott még életében községére, amely díszpolgárává választotta. A község Köppel arcképét is megfestette. Igen jószívű, nemes lelkű férfiú volt. A szegényeken ritka bőkezűséggel segített. A kultúrának nagy barátja lévén, még életében 150.000 koronás alapítványt tett egy fölállítandó polgári fiú- és leányiskola céljaira. Ezen kívül 30.000 koronát adott a községnek szegényház létesítésére. Felesége tavaly halt meg. Azóta nagyon bánatos volt. Betegsége is gyötörte az elöregedett földbirtokost s mielőtt főbe lőtte magát, végrendelkezett. Vagyonából újabb 100—100 ezer koronás alapítványt tett kulturális célra. Felesége és a maga rokonságáról sem feledkezett meg, akiknek szintén tekintélyes összeget hagyott. Azon kívül a cselédségét éltük fogytáig apanázzsal látta el. Az idegenből magyarrá lett földesurat a derecskeiek rendkívüli részvét mellett temették el.
Moskovits Árje: „A derecskei zsidó hitközség története” című könyvében egy legendát is hallott róla, eszerint a királyi ház sarja, akit rangon aluli házassága miatt száműztek a községbe, s mivel örökösök nélkül halt meg, egész vagyonát közcélokra, a településre költötte.
Még életében közel kétszázezer koronás alapítványt tett szegényház és egy fölállítandó polgári fiú- és leányiskola céljaira. A Köppel-féle alapítványt kizárólag építési alapként, illetve az iskola anyagi kiadásaira lehetett fordítani. Az 1920-as évek végén a Köppel-féle alapítványból a polgári iskola számára vásárolták meg a Szarka-féle vendéglőt.
1924-ben az Állami Polgári Fiú- és Leányiskolában az Önképzőkör a fiúknál „Köppel Károly” nevét vette fel. Utcát neveztek el róla Derecskén, mégpedig az ő tiszteletére. (A mai Malom utca.)
Derecske községben élt egy különcködő földbirtokos, akinek messze vidéken csak derecskei nábob volt a neve.
P. Kiss Piroska
