A malom szilárd anyagok őrlésére szolgáló berendezés illetve létesítmény. Malomnak neveznek másrészt minden olyan gépet, ami darabos anyagok darabolására, őrlésére szolgál. Hagyományosan szél vagy vízi energia hajtotta, ahol ez nem állt rendelkezésre ott az állati erővel hajtott szárazmalmok terjedtek el. A kőjáratok évszázadokon keresztül egyedüli munkagépei voltak a malmoknak. (Két henger alakú kő sík lapjaival egymásra van fektetve és az alsó kő a nyugvó, a felső pedig a forgó. Ezen rendszer szerint fejlődött ki a malom, vagyis a kőjárat). A hengerszékek (fémhengerek) forradalmasították a kenyérgabona őrlését és viszonylag gyorsan kiszorították a korszerűtlenné vált malomkőjáratokat. A hengermalom, vas hengerek által őrölte a gabonát, gőz- vagy víz meghajtással. A hengerszékek kíméletesebben őrölnek, mint a malomkövek, mert a hengerpárok között sokkal kisebb az őrlési felület, mint a kőjáratokban. Ezáltal őrlés közben a héjrészek kevésbé töredeznek, így könnyebb azokat elválasztani a magbelsőtől. A malomipar az emberiség legrégibb és legelterjedtebb ipara. A XIX. században mintegy 100-120 ezer különféle szél-, vízi-, és szárazmalom végezte a lisztkészítés munkáját. Magyarországon az első, folyamatosan működő gőzmalom az 1839-ben alapított pesti József-hengermalom volt. Az alföldi mezővárosok többségében és a nagyobb községekben az 1870–1880-as években jelent meg a gőzmalom, „amiket a nép tüzes malomnak” nevezett. Legtöbb gőzmalom a Tiszántúlon, a Duna-Tisza közén és a Tisza-Maros szögében, az ország nagy gabonatermelő övezeteiben működött.
Derecskén 1865-ben már a helyi ipar része volt a mezőváros tulajdonában lévő szárazmalom. Derecskén a századfordulón három gőzmalom volt, de ebből kettő már csőd alatt állt. Itt akár 10-15-en is dolgoztak. A legnagyobb malom Köppel Károly tulajdonában volt, amelyet 1910-ben a községnek ajándékozott. Ezt a malmot Weinberger Márton kereskedőnek adta bérbe 1914. július 1-ig évi 4000 koronáért.
1911-ben a község a malom eladásával próbálkozott. Ekkor a kikiáltási ára 60000 korona, az összeg nagysága is mutatja, hogy modern jól felszerelt létesítményről volt szó. A malom egy kataszteri hold (egy kataszteri vagy katasztrális hold 1600 négyszögöl, ami 0,575464 hektárral vagy 5754,64 négyzetméterrel egyenlő) és 1546 négyszögöl területen feküdt. A malomépülethez tartozott még egy háromszobás lakás mellékhelyiségekkel, egy másik lakás három szobájával, pitarral, három magtár, két istálló, velük egy fedél alatt egy szoba pitarból álló cselédlakással. Volt még két csűr is, az egyik mellett a szeneskamra, amelyből iparvágány vezetett a gépházba. A malom saját ártézi kúttal rendelkezett, négy kőre járt. Három szitával volt felszerelve, az energiát egy negyven lóerős gőzgép szolgáltatta. Villanyvilágítással, saját áramfejlesztővel is rendelkezett. A kéménye 27 méter magas volt. A gőzmalomban a hengerszék gyors ütemben tért hódított, az új technológia azonban nem szorította ki teljesen, csak szűkebb térre korlátozta a régit. Majdnem valamennyi gőzmalom használt malomkövet, a legtöbb 2-3 kőjáratot. Ezt a lakosság élelmezési igényeinek ellátása és az árpa-, kukoricadarálás tette szükségessé.
A meghirdetett malom vételére több ajánlat is érkezett, a legtöbb ajánlatot Tüdős Antal derecskei földbirtokos tette 82600 koronát. Az adás-vétel végül sikertelenül zárult. A malom a község kezelésében nem lehetett gazdaságos, mert eladásával már többször próbálkozott. 1917-ben Derecske község képviselőtestülete határozatot hozott a Köppel Károly féle malom eladása tárgyában. A malom új tulajdonosa Groszmann Lipót lett, ezzel ismét magántulajdonná vált. A Groszmann malom 1938-ban már 85-93 lóerős motorral volt felszerelve, a teljesítőképessége ezzel elérte a huszonnégy óra alatti 120-130 mázsát. A tulajdonos már terményvásárlással, cserével, eladással is foglalkozott. 1938-ban azonban bérbe adta Fábián Zoltán nagylétai malomtulajdonosnak, aki 6 évre bérbe vette Groszmann Lipót derecskei malmát. A malom átvétele március 16-án megtörtént és azt a bérlő Derecskei Hengermalom néven üzemeltette.
1941-ben, amikor a zsidótörvények megkezdődtek Groszmann Lipót eladta a malmot Rácz Józsefnek. A malom átvétele június 15-én megtörtént és azt az új tulajdonos Rácz József Hengermalom néven üzemeltette.
1945-ben a Hengermalom korszerű üzemnek számított. Ebben az évben éjjel-nappal dolgozott a malom, főleg azért mert a szovjet és román alakulatok is itt őrlették gabonájukat. A malom és a hozzátartozó épületek a mai Köztársaság út és a Malom utca találkozásánál volt. Derecske számottevő ipari létesítménye volt a két világháború között a hengermalom.
Megemlíthetjük még a malomipari létesítmények között a darálókat. A darálógépek az állatok etetésére használt abraktakarmányok leggyakoribb a szemes- és szálastakarmány a lucerna aprítására szolgáló gépek. Az állattartásban alkalmazott keveréktakarmányok előállításának a darálás az alapja. A darálás során a szemes- és szálastakarmányokat meghatározott méretűre aprították. A takarmány-előkészítésben felhasználható a malomiparban alkalmazott berendezések egy része is. A hengeres daráló elsősorban a gabonák és az olajos magvak aprításának, őrlésének berendezése. A hengeres daráló ott alkalmazható célszerűen, ahol szemestakarmányt kell aprítani, főleg tengerit. A második világháború után a szálastakarmány őrlésére elektromos árammal hajtott kalapácsos darálót használtak.
A két világháború között Derecskén több daráló is működött. Jelentős volt Nagy Sándor asztalosmester daráló üzeme. Ez a mai Piac utcán működött, itt lett később a Faipari KTSz telephelye. A kabai úton a Szél kertben (ma Rákóczi út 126.) is volt daráló Gyöngyik Pál tulajdonában, aki cséplőgép tulajdonos volt. Önjáró gőzgép, a cséplőgép „tüzesgépje” hajtotta a malomköveket. 1944 októberében a front közeledtével itt gyűltek össze a német parancsnokok, itt volt az elosztás a parancskiadás. Ráczempek Miklós darálója a mai Bocskai utca 21. szám alatt működött a kenyérgyár mellett. Volt még daráló a mai Dobó és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán a Karalyos János darálója.
Az 1949. évi 20. számú törvényerejű rendelet megjelenése igen jelentős, mert hatályba lépése után állami kezelésbe került valamennyi malom. Sajnálatos módon az említett malomból mára már semmisem maradt.
P. Kiss Piroska