Makkai János 1901. március 23-án született a Nógrád megyei Bocsárlapújtőn (ma Karancslapujtő). Apja, falusi tanító volt, édesanyja parasztlány. Tízen voltak testvérek, a hat fiú közül négy halt hősi halált az első világháborúban. Makkai János 10 éves korától kezdve Losoncon (ma Szlovákia) tanult. Az érettségi előtt bevonultak a csehek, és ő menekülve beállott a Salgótarjánt végül visszafoglaló seregbe. Az összeomlás után egyetlen életben maradt bátyjához, Lászlóhoz menekült Budapestre. A bányászévek után nehéz idők jöttek, mert a továbbtanulás anyagi akadályokba ütközött. Végül Szegedre kapott Klebelsberg-ösztöndíjat, ahol 1927-1930 között elvégezte a Polgári Tanárképző Főiskola magyar- történelem és testnevelés szakát. Itt ismerkedett meg Mikó Margittal, akivel 1931-ben házasodtak össze. Kőszegen tanított a gimnáziumban, majd Eleken (Békés-megye) az elemi iskolában, 1932-ben pedig Vésztőre került. Három gyermekük született 1933-ban, 1936-ban, és végül 1943-ban. 1936-ban mindketten Mezőberénybe kerültek tanárnak. 1940-ben, mint tartalékos hadnagy részt vett az Erdélyi bevonulásban. 1943-ban németellenessége miatt börtönbüntetésre ítélték. Hajdani parancsnoka úgy mentette meg a börtöntől, hogy ismét behívták az orosz frontra.
Derecskére 1944. január 16-án került, ideiglenesen a Konyári út elején laktak, az ún. Bige- házban, majd a baptista imaházzal szemben lévő Weinberger-házban. A költözés előtt egy nappal SAS (Sürgős Azonnal Siess kezdőbetűinek rövidítése) behívóparancs érkezett, az Aradot két napra visszafoglaló alakulathoz került. A házukba betelepülő oroszok Váradról jöttek. 1945 novemberében hazajött a fogságból. Néhány héten belül derecskei kukoricáért cserébe több vagon szenet szerzett régi bányásztársai segítségével a falunak a tarjáni bányáktól. A fogság után azonnal megkezdődött az a csendes tiltakozás a szovjeturalom és a kommunizmus ellen, amely ezután egész életében elkísérte. Mezőberényben a Magyar Élet Pártja helyi elnöke volt, itt a parasztpolitikába kapcsolódott be. A vörös hatalom természetesen nem nézte jó szemmel sem a magatartását, sem a tevékenységét, és állásából többször is elbocsájtották. Először Tépére, majd egy évre Fülöpre, majd Konyárra helyezték ahová gyalog járt át. Végül 1953-ban végleg elbocsájtották.
Alsósor balról a harmadik Makkai János
Derecske története képekben, Fénnyel írt történelem c. könyv 112 p. 5/38 kép.
Szerző: Szőllősi Imréné – Rékasi Attila
1956. október 27-én megalakult a Derecskei Nemzeti Forradalmi Bizottmány, amelynek elnöke lett. Október 31-én személyi változás történt a Forradalmi Bizottmány vezetésében, Makkai Jánost pedig a leányiskola igazgatói teendőinek ellátásával bízták meg. A novemberben megalakult katonai szekció Makkai Jánost is delegálta a megyei forradalmi bizottmány megalakító és előkészítő gyűlésére. A forradalmi eseményekben való részvételért több év börtönbüntetésre ítélték, majd a második amnesztiával 1960 augusztusában szabadult. Gyálra költöztek építőipari segédmunkásnak ment el, ahol egy cigánybrigádba került, itt olyan jó dolga volt, mint életében talán sehol, mert cigány barátai valósággal kényeztették. Írni és magyar versekre tanította őket. Alacsony nyugdíjjal küldték el, és csendesen élt, kitartóan várva a rendszer végét. Élete végén egy mezőberényi tanítványa néhány évig gyermekjátszótér – ellenőrnek alkalmazta. Ezt a munkát akkor hagyta abba, amikor egészsége nagyon megromlott. 1980. június 16-án ment el örökre közülünk.
Derecske Város Önkormányzatának képviselő testülete 2007-ben Derecske Díszpolgári címét (posztumusz) adományozta Makkai Jánosnak. (Forrás: 2007-ben a díj átadásán elhangzott méltató szöveg)
P. Kiss Piroska