Szűrszabó, szűrrátétes, szűrkészítő, népi iparművész
1910. augusztus 15.-én Derecskén született. Édesapja, id. Erdei Lajos (1884-1955) szűrszabó mester. A mesterséget a családi műhelyben tanulta, régi szűcs és szűrszabó dinasztia egyik utolsó tagjaként. A szűrszabó műhelyben tanulta ki a posztórátét készítésének módját is, amely az 1870-es években a varrógéppel együtt terjedt el. Szépapja és nagyapja még szűcs volt, édesapja már szűrszabó. Eredetileg diplomát szeretett volna szerezni, de végül is az öt testvér közül ő volt az, aki folytatta a családi mesterséget. 1927-ben szabadult, az akkori szokásoknak megfelelően vándorútra indult. A felszabadult segédek ugyanis azért mentek vándorútra —, ahogy akkor hívták valcolni —hogy új mesterek keze alatt más vidék szokásainak, divatjának megfelelő darabok készítését is megtanulják. Szarvason, Kiskunmajsán és Hódmezővásárhelyen tanult szűrszabó mesterek mellett. Ifjú Erdei Lajos szűrszabónak készült eredetileg, azonban az 1930-as évek eltérítették hivatásától. Ebben az időben már nem volt sem megfelelő szűrposztó, se kellő megrendelés, így kitanulta a borbélymesterséget, majd a lakatosságot, és gyári munkásként dolgozott. 1954-ig ezekkel a szakmákkal kereste kenyerét. 1954-ben tért vissza a szűrszabó mesterséghez, betegeskedő édesapjának segített 1955 februárjáig, amikor elveszítette apját. Eleinte a műhelyben és miután ebben az időszakban már egyre jobban érezte a mesterség megbecsülését, kedvet kapott eredeti mestersége folytatásához, melyet haláláig végzett. Bekapcsolódott a Háziipari Szövetkezet munkájába. Eleinte hagyományos formájú és díszítésű szűröket varrt. Az 1950-es évek közepétől egyre inkább a stilizált szegfűvel, tulipánnal, margarétával díszített, elsősorban piros-fekete szín összeállítású tárgyakat (lakástextileket és viseleti darabokat) készített.
1955-ben megkapta a népi iparművész címet. Méltó folytatója lett apja mesterségének, sőt továbbfejlesztője. A korábban 5—6 fél motívummal dolgozó szűrrátétes mesterséget most — kísérletezéseinek eredményeként — 36 félére bővítette. Gazdagabb, színesebb, vonzóbb lett ezáltal művészete, s a kereslet is fellendült. Nem győztek annyit előállítani, szorgalmas feleségével és tehetséges tanulójukkal együtt amennyit kértek.
(Forrás: Hajdú-Bihari Napló 1960.03.23.)
A bihari hagyományokat megőrizve és továbbfejlesztve magas művészi színvonalon készítette a cifraszűrt díszítő posztórátétet. Nagyméretű fali futói, díszpárnái, női és gyermek szűrkabátjai számos új megoldást tükröztek. A szűrrátétes eljárás, hogy krétával vagy ceruzával rárajzolták a motívumokat, majd a rajz után szépen kivágták ollóval a posztót, azután rátették az alapnak szánt posztó darabra, majd ezután körbe gépelték a motívumok vonalán. 1965.augusztus 23-án kapta meg a Népművészet Mestere címet, a bihari szűrrátétes hagyományok ápolásáért. Tanítványok egész sorát nevelte fel. 1976. jún. 17.-én hunyt el.
P. Kiss Piroska