Apám visszaemlékezése

1931-ben születtem Derecskén.
Gyerekkoromba úgy tanultam meg járni, hogy nagyapám csinált nekem „toszítót”, járókát. Hátul volt két kereke és a fogója, elöl pedig egy kereke. Így tanultam meg járni. Az öltözetem kis koromban un. kezes-lábas volt, ami hátul a fenék részen nyitott. Iskolás koromba apám viseletéhez hasonló ruhát kaptam, inget kabáttal, csizmanadrágot bőrcsizmával. Ezeket több évig hordtam. Nyáron szandálba jártam, zokni nem volt. Később már volt vasárnapi keményszárú boksz csizmám. A csizma akkor nagyon fontos volt, magas kérgű ropogós csizmát viselt, aki adott magára. Viseltek még un. birgedlit a 2. világháború után. Ez egy hosszú csizmaszárú lábbeli, elöl a lábfejnél és oldalt a szárán fűzős.
A lányok divatosan hosszú bokáig érő ruhát hordtak, az asszonyok hosszú többnyire fekete ruhát. Nagyanyámék hímzett kisbundát hordtak, de anyámnak már nem volt. A templomba is ebbe jártak. Az én időmben már a nagykabát volt a divat és a muff, ez kesztyű helyett a lányoknak, asszonyoknak. A kéz melegen tartására használták, melegen bélelt, két végén nyitott, hengeres ruhadarab. A gazdálkodók télen-nyáron priccses nadrágba és bőrcsizmába dolgoztak. A háború idején nem lehetett cipőt kapni, a Nagyhangya bolt kirakatában fából kifaragott cipők voltak kitéve a kirakatba. A háború után kezdett elterjedni a gumicsizma. Kényelmes viseletet volt, mert megvédett a nedvességtől és a sártól.
Milyen játékok voltak? Abban az időben nem vettek nekünk játékot. Már kicsi koromban magam készítettem, de rá is voltam kényszerülve, ha játszani akartam. Nagyapám, aki abban az évben halt meg mikor én születtem, sok szerszámot hagyott hátra. Több játék szekeret, targoncát csináltam. A kutyánknak, aki mindig szót fogadott hámot csináltam, aztán befogtam a szekérbe. Sokat gurigáztam, szaladtam utána. Ez egy vaskarika, amit egy U alakban meghajlított dróttal lehetett vezetni. Iskolás koromban kijártunk a faluszélére körjátékot játszani. Később sokat fociztunk szőr vagy rongylabdával. A boltba árultak festett golyókat és azzal golyóztunk, gurítani kellett a földön vagy a járdában lévő lyukba. Az nyert, akinek sikerült belegurítani.
Hogyan lehetett közlekedni? Mindenhova gyalog jártunk. A tanyára szekérrel mentünk ki, kinek milyen volt, tehén, ló, ökör szekér. Gyalog hamarabb odaértünk a tanyára, szekérrel eltarthatott másfél két óra hosszat is. Ha sok volt a munka szántáskor nem jöttünk haza a tanyáról, mert sok ideig tartott a hazajövetel. A háború után lett bicikli. Nekem 1950 körül lett egy katonai ócska biciklim, amit egy hízóért vettem.
Milyen volt az iskola? A tanítás mindig 8 órakor kezdődött. Kezdetbe mikor iskolába mentem nyolc órától tizenkettőig tartott a tanítás, délután pedig kettőtől négyig. Majd ez megszűnt. A háború előtt egy évfolyamon három osztály volt, egy fiú, egy lány és egy vegyes osztály. Tudásszint szerint ültünk a padba a jó tanulók ültek elöl. Negyedik osztály után a jó tanulók beiratkozhattak a polgári iskolába, ami négyéves volt. Így az 5. osztálytól már csak két osztály maradt egy fiú és egy lány. Aki nem ment polgáriba az hat osztályt járt, ezután pedig lehetett menni gazdasági iskolába. A fiúk tanulhattak seprűt kötni, kosarat fonni és a mezőgazdasági munkákat is gyakorolhatták. A lányok főzni, varrni tanultak. A háború után még valameddig volt polgári iskola majd bevezették a nyolc osztályos általános iskolát. Első osztályba mutogatással tanultuk a betűket. Palatáblán palavesszővel tanultunk írni. Két oldala volt, az egyik vonalas a másik kockás. A kihegyezett palavessző szolgált az írásra, javítani és törölni szivaccsal tudtunk. Majd később a füzetbe tintával írtunk, ehhez kis tintásüveget hordtunk magunkkal, a tollat ebbe mártogattuk. Nagyon kevés fiúnak volt táskája, inkább tarisznyát hordtak. A lányoknak volt táskájuk. A táskába, ami többnyire egy tarisznya volt, inkább uzsonna került, alma vagy hagyma meg egy karéj kenyér. Hideg időben sült krumplit vittünk a zsebünkbe, hogy melegítse a kezünket. Uzsonnára 10-20 fillért kaptunk, ebből vettünk kiflit.
Kikapcsolódást, szórakozást mindig megtaláltuk. Télbe eljártunk tanyázni keresztapámhoz és nagyanyámhoz. A felnőttek beszélgettek, a gyerekek pedig játszottak. Minden háznál volt kemence és esténként sütöttünk krumplit és sütőtököt, amit meg is ettünk. Az utcába a szomszédok is összejártak kártyázni. Mikor kinél voltak, néha nálunk is összejött 8-10 ember. A zsírozást magyar kártyával játszották. Aki veszített újságpapír darabot ragasztott a homlokára. Ez a pecsételés. Ha nyert, akkor levehette.
P. Kiss Piroska