A filmszínház vagy mozi filmvetítésre alkalmas épület, amelyben közönség számára vetítenek filmeket. A világ első, rendszeresen működő, nyilvános filmvetítő helye Párizsban nyitotta meg kapuit 1895-ben. Nem sokkal később követtük a francia példát. A magyar mozi története 1896-ban vette kezdetét, a Lumière testvérek filmjeit 1896. május 10-én vetítették a Royal Szálló kávéházában. Az első önálló mozi épületek az 1900-as évek elején épültek. Pár év múlva elkezdődött a mozik építése, a vetítésre alkalmas helyek kialakítása. Derecskén a villanyárammal függ össze a mozgó színház a mozi megjelenése, amely eleinte – amikor Derecskén még hálózati áram nem volt – külön áramfejlesztővel működött. Az 1920-as évek elején az Aranyi-féle mozgó hetenként legfeljebb kétszer játszott. 1927 januárjában Kéderer József, volt községi jegyző üzemeltetett egy filmszínházat, amely azonban csak hetente egy alkalommal, vasárnap és ünnepnapokon működött, s egyszerre kétszáz főt tudott befogadni. A belépőjegyek ára 600 és 1300 korona között változott. A mozi üzem műszaki felszereltsége enyhén szólva kívánni valót hagyott maga után. A belügyminisztériumi vizsgálat például tűrhetetlen állapotnak minősítette, hogy a mozi vetítőkamrája pléhvel borított, szétszedhető deszkafalból állt, amelyet más rendezvények tartásakor eltávolítottak, s oldala gyenge lökésre is kiesett. 1927-ben Nagy Zoltán megalapítja az Uránia mozgószínházat, amely 300 néző számára kitágította a világot. Nagy Zoltán, akit elég sokan ismertek annak idején a községben, mert több vállalkozása volt, vaskereskedése, vegyesboltja, szikvízüzeme, és övé volt a mozi, melynek akkor Uránia Mozgó volt a neve. A háború után vagyonát államosították, kulákká nyilvánították. Az 1950-es évek személyi kultusza nem hagyta érintetlenül a kulturális élet területét sem. A mozi munkáját elsődlegesen politikai feladatnak tekintették, s a műsorpolitika is ehhez igazodott. Túltengtek a dokumentumfilmek, a matinék és a különböző politikai célzattal készült kisfilmek. E műsorok látogatottsága gyér volt, 1952-ben például 56, illetve 43 százalékos. A mozijegyek hátlapján 1952-ben feltüntették az élenjárókat és megbélyegezték a szabotálókat. A moziban az élenjáró dolgozókat dallal köszöntötték, s minden vetítés alkalmával egy sor széket hagytak ki számukra. 1953-54-ben VB határozat is született, hogy hetente 3-4 személy „mint élenjáró” kapjon a legjobb helyen mozijegyet. (Forrás: Szendrey István-Nyakas Miklós: Derecske története 1980.)
1957-ben felújításra került a mozi épülete. Először a községháza épületébe (ma Járási Hivatal) költözött, templomfelőli oldalán volt a nagyterem, itt vetítették a filmeket, majd a volt Gazdakör épületébe üzemelt a mozi. A felújított mozi 1958 januárjában került felavatásra, amiről a megyei lap is tudósított.
A felújított filmszínház Petőfi mozi néven nyílt meg. A nézőtéri padsorokat három részre osztották, ennek alapján voltak a jegyárak. Az első három-négy sor volt a legolcsóbb, itt 2, a középső részen 3, a felső részen 4 forintba kerültek a jegyek. Csütörtök kivételével minden nap volt vetítés. Délután három előadást tartottak négy, hat és nyolcórai kezdettel. A gyerekeknek vasárnap délelőtt matinéműsorokat rendeztek mese-, kaland- báb- és természetfilmekkel, ami délelőtt tíz órakor kezdődött.
1950-es években a filmválaszték csekély volt, eleinte túlnyomórészt szovjet, magyar filmeket és más szocialista országok alkotásait vetítették, a műsor előtt filmhíradókkal. A hatvanas évektől indult meg a változás, már nyugati filmeket is vetítettek. Ahol csak lehetett, átálltak a szélesvásznú üzemmódra. Egyre több nyugati film is mozikba került, a mozi újra fontos szórakozási lehetőséggé vált.
Az elkövetkező évtizedekben, a filmek és a filmszínházak mind népszerűbbé váltak a közönség körében, mindenki számára könnyen hozzáférhető szórakozás volt. Az 1960–1970-es években a mozi virágkorát élte. Az 1970-es évek elején egy komolyabb korszerűsítésen esett áta derecskei mozi épülete. Ekkor kapta a mozi terem a belső faborítást, illetve a nézőtéri székek cseréje is megtörtént. Technikailag is megújult a filmszínház. A lőrésekbe két, csehszlovák gyártmányú vetítő igazította a tekercsekről a vászonra a képet.
A mozik hanyatlása már a nyolcvanas években megkezdődött.
1990 után a mozik tulajdonjoga az akkor már oszlásnak indult mamut megyei mozi-üzemi vállalatoktól, átkerült az önkormányzatokhoz. Ugyanakkor, mint monopolhelyzetben lévő szolgáltatóktól továbbra is függtek. Az önkormányzatok hamar szembesültek azzal a ténnyel, hogy gazdaságtalanul működtethető vagyont örököltek. A kis mozik sorra zártak be. Derecskén 1992. december 31-gyel megszűnt a megyei mozi-üzemi vállalat által üzemeltetett mozi, ezután került át az önkormányzathoz. Majd 1993. szeptember elsejétől a derecskei önkormányzat, a Művelődési Központ kezelésébe adta az épületet, de az intézmény nem tudott megbirkózni a feladattal, hamarosan 1995. április 31-én bezárta a mozit. 1995 augusztusától az Oázis Kulturális és Szabadidős Egyesület működtette a Petőfi Filmszínházat. (1989. február 7-én megalakult az Oázis Kulturális és Szabadidős Egyesület. Az ifjúsági klub a kultúra és a művelődés területén játszott kiemelkedő szerepet. Programok szervezésével a szabadidő hasznos eltöltésének elősegítésével, a kulturális élet gazdagabbá tételével foglalkozott.) 1995. augusztus 20-án ünnepélyes keretek közt hivatalosan is megnyitották az akkor még „csak” mozit, majd később Ifjúsági Házzá lett intézményt. Tagjai önkéntes munkában dolgoztak azért, hogy a mozi megmaradhasson. Kezdetben céljuk a bezárt mozi megmentése, funkciójának visszaállítása volt, és ezt sikerült megtartani, a kistérségben ez az egyetlen működő mozi. Heti rendszerességi előadások mellett meghatározott célcsoportoknak is szerveztek filmvetítéseket. Az óvodás korú gyermekek havonta tekinthették meg kedvezményesen rajzfilmeket, az általános iskolásokat délutáni matiné előadásokkal várták, míg a középiskolás korú fiatalok tanulmányaikhoz, ünnepekhez kötődő filmeket látogathattak szervezett formában. Több alkalommal rendezték meg „Derecskei Filmnapok” c. programsorozatot, ahol értékes filmalkotásokat mutattak be. Az egy hetes program nyitónapján mindig magyar filmet tűztek műsorra, amit a filmhez kapcsolódó más programok is színesítettek, és a film alkotóival, szereplőivel lezajló ankét zár. Az Oázis Ifjúsági Ház és Mozi a fiatal korosztály otthona lett. 2001 októberére elkészült az épület fűtéskorszerűsítése, ami a modern gázfűtés miatt a Ház sokkal szélesebb kihasználhatóságát eredményezte. Az Önkormányzat hivatalosan is Ifjúsági Háznak nyilvánította az épületet. (Forrás: Szőllősi Lajos: Történések egy mozi körül 2002.)
amely 35 mm-es film vetítésére alkalmas.
A fő utcán, évtizedeken keresztül várta nézőit a mozi. Sokan szerették, a fiatalok kedvelt találkozó és szórakozóhelyévé vált. A mozi nemcsak filmet vetített, hanem a közösségi élet egyik legfontosabb alkotóeleme is volt. Népszerűsége nagyot csökkent a televízió, a video, a DVD, majd a helyi tévécsatornák, később a számítástechnika az internet megjelenésével. Mind olyan globális jelenségek voltak, amelyek csökkentették a mozgókép jelentőségét.
P. Kiss Piroska