A XX. század elején a tégla és a tetőcserép gyártása kézi munkával történt. A nagyüzemi téglagyártás ekkor kezdett kialakulni. Az első világháború alatt a téglagyártás majdnem megszűnt. A világháború utáni években viszont rohamos fejlődésnek indult, ehhez az építkezési kedv is hozzájárult. A téglagyártás 1934-ben válságba került, a tégla ára csökkent, az építkezések lelassulása és a gyárak éles versenye miatt. A második világháborúban nagyon sok téglagyár szenvedett háborús károkat. A statisztikai adatok szerint 1938-ban Magyarországon 314 tégla és cserép gyár volt üzembe, addig 1945-ben csak 53 téglagyár tudta elkezdeni a termelést. A téglagyárak tulajdonosait részben deportálták zsidó származásuk miatt. Magyarországon 1947-1948-ban a téglagyárakat is államosították. Ezt követően a volt magán téglagyárak már állami felügyeleti jogkörben, központi irányítással működtek. A téglaipar fellendülése a három éves terv időszakában (1947. augusztus 1-től 1950. augusztus 1-ig tartott) fokozatosan emelkedett. Az ország újjáépítése hatalmas lendületet vett. Ugrásszerű fejlődés következett 1950-ben, amikor a téglagyárak havi termelése elérte, sőt meghaladta 1938. évi szintet. Az államosítások éveiben az Építésügyi Minisztérium Tégla és Cserépipari Főosztályához tartozott ez az iparág. A tégla és cserépipari vállalatok 1949. július 1-el megyénkként nemzeti vállalatokká szerveződtek. Ettől kezdve a megyék téglagyári üzemeit egy közös irányítás alá vették. 1950-ben a működő gyárak száma már 245-re emelkedett.
Derecske téglagyártása a falu szélén a község Tépe felőli oldalán volt, hiszen itt volt a gyártáshoz megfelelő mennyiségű és minőségű agyag. A századforduló táján Derecskén három, gyárnak aligha nevezhető téglavető működött, ebből egy községi, amely 1600 koronáért volt bérbe adva. A két világháború között a község téglaipara sokat fejlődött, mert az építkezési mód fokozatos változása előtérbe helyezte a tégla és cserép anyag felhasználását. Az 1930-as években már két téglagyár üzemelt a faluban. Az egyik változatlanul községi tulajdon volt, amelyet cserépgyárnak is neveztek, nyilván azért mert itt cserepeket is égettek. A gyár készáru készlete 1935-ben 100000 darab tégla, 150000 darab cserép, 1500 darab kupás cserép. A másik téglagyár, ez volt a nagyobb a Weinberger Sándor tulajdonában volt. A két téglagyár egymás mellett volt a falu szélén, a községi Tépe felől.
Derecske ipara a második világháború után a mezőgazdasághoz képest továbbra is erősen alárendelt szerepet játszott. 1945-ben a község területén két téglagyár volt, a községi Tégla és Cserépgyár és a Weinberger Sándor Tégla és Cserépgyára. Súlyosabb helyzetben azonban a községi téglagyár volt, amely a harcok során annyira megsérült, hogy a helyreállítása nagy nehézségekbe ütközött. A formák egy részét széthordták, a szárítószín deszka oldalát megbontották, a gyár teteje és az égető kemence pedig teljes felújításra szorult. A helyreállítást először a tervezett konzervgyár létesítésére felvett 20000 forint felhasználásával vélték megoldhatónak, mivel a lakosság nem érzett nagy kedvet téglagyári részvények jegyzésére, és a konzervgyár létesítésére pedig semmi remény sem mutatkozott. Ennek ellenére hamarosan a gyár lebontásáról történt intézkedés, bár egy ideig még gondoltak arra, hogy a helyreállítás után azt vagy bérbe adják, vagy pedig áruba bocsátják. Végül 1951-ben a járási tanács úgy döntött, hogy a téglagyárat üzemeltetni kell. De ez a határozat minden bizonnyal a volt Weinberger-féle téglagyárra vonatkozott. Ez a feladat is nagy akadályokba ütközött, mert az üzemeltetés nehézségeit a községi tanács nem vállalta, és a gyár állami kézbe adása mellett foglalt állást. (Forrás:Szendrey István – Nyakas Miklós:Derecske története)
A tégla és cserépipart 1950. december 31-től gyökeresen átszervezték. Az Építésügyi Minisztérium X. Főosztálya 92 tégla- és cserépgyárat adott át a megyei tanácsoknak. A megyei tanács hatáskörébe kerültek ettől az időtől fogva a községi téglagyárak is. Az építőanyag-ipart 1951-ben vonták egységes felügyeleti irányítás alá, ekkor jött létre az Építőanyag-ipari Minisztérium. A miniszter Apró Antal lett. Ez nem sokáig tartott, mert 1953-ban már meg is szűnt. Ezt követően az építőanyag-ipar átfogó irányítását ismét az Építésügyi Minisztérium vette át. Létrehozták az ÉM Téglaipari Igazgatóságot.
Ez 1963. április 1-ig működött. 1963. április 1-i hatállyal trösztöt alapítottak. Az ÉM Tégla és Cserépipari Tröszt megkezdi működését és a téglaipar fejlesztését. Korábban a téglagyárak kétféle irányítás alatt állottak. A nagyobb teljesítményű korszerű gyárak (105 gyár) közvetlenül az ÉM irányítása alatt működött. A kisebb kapacitású és kevésbé gépesített egységek pedig a megyei tanácsok irányítása alá voltak rendelve. Ez a kettőség 1963 áprilisában szűnt meg, amikor minden üzemelő téglagyárat egységesen az ÉM Tégla és Cserépipari Tröszt irányítása alá rendeltek.
A Derecskére vonatkozó vállalat elnevezése: ÉM Hajdú-Szabolcs Megyei Tégla és Cserépipari Vállalat. A vállalat 15 gyáregységei közzé tartozott a Derecskei Téglagyár.
A miniszter 1967-ben megszüntette az ÉM Tégla és Cserépipari Trösztöt, ugyanakkor létrehozták a Tégla és Cserépipari egyesülést 1968. január 1-től, 1972. december 31. napjáig terjedő időtartamra. Majd módosították és a szerződés 1976. december 31-ig volt érvényben. Az ezt követő évben ismét létrehozták a Tégla és Cserépipari Trösztöt, (1977. január 1). Alig múlt el tíz esztendő, az illetékesek máris úgy döntöttek, hogy a Tégla és Cserépipari Egyesülést meg kell szüntetni és vissza kell állítani az 1967-ben felszámolt Tégla és Cserépipari Trösztöt.
A tégla és cserépgyártás történetében a legsikeresebb időszak 1976-tól 1980-ig tartott. 1979-ben az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium egy módosított rendelkezést adott ki az egyes tégla-és cserépipari vállalatok alapításának részbeni módosításáról, de meghagyta a Tégla és Cserépipari Tröszt elnevezést, amely az irányítást továbbra is végezte.
Építésügyi Értesítő (1979. július 25.) szerint a Szolnok megyei Tégla és Cserépipari Vállalat után Alföldi Téglaipari Vállalat elnevezést kapta. A vállalat székhelye Mezőtúr. A vállalat 20 gyára közzé tartozott a Derecskei Téglagyár. (Forrás: Fodor József: Magyarországi tégla és cserépgyártás története)
„1985-ben elindult a hír, miszerinta Derecskei Téglagyármegszűnik, leépítik a gyárat. A megfelelő előkészületek után az igazgatóság hozzájárult a téglagyár Áfész részére történő megvásárlásához. Úgy ítélték meg, hogy kevés ráfordítással, éves karbantartással megéri tovább működtetni a gyárat. Nagy ambícióval láttak hozzá a munkához. Nagy beruházásokba kezdtek, gépesítették az oltott mész gyártását, melyet saját Tüzép telepeiken forgalmaztak. Amikor a hulladék égetését tervezték és kivitelezték az égetőkemencében, a lakosság és a párt részéről több elmarasztaló cikk jelent meg a hulladékégetés miatt.” (Forrás: Szőllősi Imréné: Hangyától a Hangyáig címmel a Derecskei ÁFÉSZ története)
Derecskén a téglagyár 1990 januárjában beszüntette működését. A gyár utolsó igazgatójaSzegedi Lajos, aki közel harminc évet dolgozott itt. Lakatosként kezdte, volt műszaki vezető majd végigjárta a ranglétrát végül gyárigazgató a téglagyár megszűnéséig. Az eltelt évtizedek alatt nehéz munka folyt itt. A téglagyárban sok család kapott munkalehetőséget, egész dinasztiák dolgoztak itt. Az udvarán álló hatalmas kémény 2000 nyaráig emlékeztetett a múltra, mutatta távolról az irányt Tépe felé.
A téglagyár felszámolása után más profilú cégek települtek ide, 1992-93-tól vasipari vállalkozások működnek a területen. Jelenleg ipartelep, a Ferrokov Vas- és Fémipari Kft. derecskei telephelye.
P. Kiss Piroska