Ükapám

1848 tavaszán szinte egész Európa megmozdult. Februárban Párizsban kitört a forradalom, amelynek híre futótűzként terjedt és forradalmi hullámot indított el. 1848. március 13-án Bécsben, majd március 15-én Pesten is kitört a forradalom. A nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás legszükségesebb vívmányainak megteremtésével új korszak kezdődött.

Ebben a mozgalmas időben, 1848. március 2-án született Vida Imre ükapám első gyermekként, az akkoriban tehetősnek mondható gazdálkodó családban. Szülei gazdálkodtak, így az ifjú gazdajelölt hamar beletanult a gazdálkodásba. 1871-ben feleségül vette Bujdosó Sárát, majd néhány év múlva megszületett egyetlen lányuk Róza. 

Akkor a férfiak viselete bőgatya, ing, mellény, zakó, csizma és kalap volt. A ruhadarabokat házilag készítették tartós anyagból, hogy több nemzedéket is kiszolgálhassanak. A 19. század végéig az ing, a bőgatya anyagát otthon szőtték. A férfiak gatyája  madzaggal összehúzható és rögzíthető volt. A hétköznapi gatya durvább anyagból készült, és szűkebb, mint az ünnepi. A férfiaknál általános volt a kupeces kalap. Mellényüket ón- vagy ezüstgombok díszítették. Lábbeliként csizmába jártak. Minden valamirevaló gazdának már gyermekkorától volt legalább egy viselő csizmája. A férfiak természetes viselete volt a bajusz, ükapám is kisodrott bajuszt viselt.

Már legénykorában szeretett piacokra, vásárokra járni. Heti piac Derecskén is működött, majd évi négy országos vásár tartására is engedélyt kaptak. Főleg a két nagy városközpont Nagyvárad és Debrecen élénk piaci vásári forgalmat bonyolított le, igen fontos szerepet töltött be mind a jószág, mind a termés értékesítésében. Abban az időben a család ide járt vásárokra, piacokra. A legfontosabb piaci terméket a hagymát, zöldségfélét, sáfrányt, tejterméket saját szekerükön vitték a vásárokba. Nagyváradról gyönyörű bútorokat és egyéb használati tárgyakat hoztak. Ezeken a vásárokon ükapám szeretett alkudni. Szinte elvárás volt, hogy mindenre menjen az alkudozás. Minden egyes ajánlatnál a bemondó a tenyerét tartotta, s a másik fél a maga ajánlatával belecsapott. Ha a két ajánlat találkozott, kezet fogtak. Ez már az üzlet megkötését jelentette. A jószág eladásakor mindenkor, nagyobb mennyiségű termény eladásakor gyakran áldomásra is sor került, melyet minden esetben az eladónak kellett állni. Az áldomás elfogyasztására adtak helyet a közeli lacikonyhák, fogadók. Felnőttként is nagyon szerette ezt a hangulatot, jó üzleti érzékkel bírt. A családi krónika szerint, évente 3-4-szer is lecserélte lovait és a Karcagon csináltatott szekerét. Ostorcsapásig mindent eladott, ami azt jelentette, hogy a ló vagy a fogat mindenestül eladó, a vételárban benne van minden, amit az ostor kicsapott, vagyis ameddig az ostor elért. Miután megnősült, feleségével együtt jártak vásárokba, piacokra. Együtt utaztak és a bevételből közösen vásároltak a család számára hasznos cikkeket.

A Majtényi kert szomszédságában a szüleitől örökölt udvarban lakott a család. (Több névváltozat is született, Majtin kert, Martinkert, ma Bajcsy-Zsilinszky utca 45-47.) Ott volt a ház, a gazdasági udvar az épületekkel és a kert. A gazdálkodáshoz volt szántóföld minden fordulóban, takarmányos és veteményes, rét, legelő, szőlő és gyümölcsös kert is.  Ükapám vagyonát szorgalmasan gyarapítgatta és nagyobb házat, udvart szeretett volna. 1917-ben sikerült is elcserélni a házat nagyobbra, szebbre, nagyon jó helyen volt, közel a határhoz a földekhez. Lett nagy ház, nagy sütő épület, istálló, ahol 6-8 ökör is elfért, a kocsiszín lóistállóval, száz férőhelyes sertéshizlalda, csűr, góré. Még a méheknek is volt téli szállás. 

Itt élt aztán egészen 1922-ben bekövetkezett haláláig. Örökösei, felesége és lánya, tovább folytatták a gazdálkodást. 

P. Kiss Piroska