Nádtetős házak Derecskén

Derecskén sorra tűnnek el a régi nádtetős házak, modern családi házak épülnek helyettük.  Ezek a házak 100-150 évet is megéltek, megőrizték az elmúlt évszázadok emlékeit. Ma már igazi kuriózumnak számít egy-egy eredeti állapotában megmaradt hagyományos parasztporta. Amikor elkezdtem nádtetős házakat keresni, meglepve tapasztaltam, hogy nagyon kevés van.

Derecske XIX. századi népi építészetének, az úgy nevezett régi stílusnak szinte alig van fennmaradt emléke. A régi népi építészet építőanyagai közül talán a nád a legfontosabb. Magyarországon a nádazás a régi múltba vezethető vissza. Könnyű, olcsó és tartós anyaga miatt kedvelték, télen meleget, nyáron hűvöset adott. A nád egy olyan jól szigetelő, de közben lélegző tetőfedő anyag, amit nem lehet más anyagokkal helyettesíteni. A nád a 20. század közepéig általánosan használt tetőfedő anyag volt, a cserép azonban kiszorította használatát.

Településünk építészetében a nád meghatározó, hiszen volt itt víz meg nád elég. A házakat, istállókat többnyire náddal fedték, még a 20. század elején is több mint felét. Sok gazdának a tanyáján megtermett a nád. A nádat télen vágták le, majd hazaszállították és felhasználásig az udvaron kúpokban tárolták. A nádtetőt legtöbbször paraszti szakemberek, nádazók készítették. A nádazás mesterségét képesítéshez sohasem kötötték, de úgyszólván iparszerűen űzték. Jó kézügyességű emberek idősebb társaiknak segédkezve sajátították el. 

Nádazást régen a tető alsó részén, az eresznél kezdték. Kisebb nádkévéket fektettek egymás mellé, tövénél lefelé, majd fűzfagúzzsal, később dróttal szorosan egymás mellé, illetve a tetőlécekhez kötötték. Erre az alsó sorra jött az első verés. A nádcsomókat ugyancsak tövével lefelé egymás mellé fektették úgy, hogy az alsó sor kötését fedje, majd lazán lekötötték. Utána speciális fogazott eszközzel, a nádverővel felfelé ütögetve a nádszálakat simára felverték, végül szorosan lekötötték. Ugyanígy készült el a többi sor is. Általában 3–4 sort vertek fel, de a negyedik sor már túlnyúlt a gerincen, melyet az ellenkező oldalon kötöttek le. A lekötést, a gerinc beszegését ketten végezték, és egy speciális eszközt, a fából vagy fémből készült, jó félméteres nádvarró tűt használták hozzá. A tető éleken a nádat lépcsőzetesen hagyták. A keresztben lekötött gerincet sok helyütt vályúszerűen összeerősített deszkákkal fedték, és ezt a gerincre párosan ültetett karókkal, kalodával rögzítették. Szintén a gerinc védelmét szolgálta két szál, nyeregtetőszerűen összeszegezett deszka vagy egy-egy sor cserép. A felvert nádtető 30–40 cm vastag volt, a vizet nem eresztette át, kiválóan hőszigetelt, javításokkal pedig több generációt is kiszolgált. (Forrás: www.otthonokesmegoldasok.hu)

Pár évtizeddel ezelőtt Derecskén sok utcában még nádtetős házak sorakoztak, ma már csak mutatóba akad közülük egy-kettő.

C:\Users\user\Desktop\Házak nádtetős\HBN.1988.05.14.nádtetős ház.png

Múltidéző parasztházak
(Hajdú-Bihari Napló 1988. május 14.)

C:\Users\user\Desktop\Házak nádtetős\Nyárfa u.30 (1).JPG

Tájház, Nyárfa utca 30. (2020.)

C:\Users\user\Desktop\Házak nádtetős\Nyárfa u 27(3).JPG

Nádtetős lakóház, Nyárfa utca 27. (2021.)

C:\Users\user\Desktop\Házak nádtetős\Kossuth u. 22 (2).JPG

Derecskei hagyományőrzés, Ady Endre utca (2021.)

„Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, s kétesebb a jövő.”  – Ipolyi Arnold.

P. Kiss Piroska