Minden háztartásban ott van a szappan. Az emberiség már az ókorban is ismerte és használta az állati zsírból és fahamuból készített szappant. Ha növényi olajokat vagy állati zsiradékokat erősen lúgos vizes oldattal keverünk össze, akkor szappant kapunk.
Az Alföldön régen a szikes tavak fenekéről söpörték össze a sziksót (szódát), amelyből megfelelő mennyiségű hamu és mész hozzáadásával lúgot főztek, amit szappankészítéshez használtak. A XIX. században Derecskén is volt sziksó gyűjtés, amit felhasználták a szappanfőzéshez. Derecske környékén ugyanis jelentős kiterjedésű terméketlen szikes földek voltak. A szikesek közül nevezetesebbek voltak, a konyári nagyszik, a nyugatra fekvő nagy, vagy németszik, a délre fekvő Bocskoros szik, Szovát község felé a Sóslapos, északra Sáránd felé a csorvási lapos, a peres-szik, és a kápolnás vagy Reviczky lapos. Jelentős mennyiségű sziksó volt itt, amit a lakosok által gyűjtöttek össze, de sziksó főzés itt nem volt.
A szappanfőző mesterség főleg városi ipar, mert a nyersanyag beszerzése és a késztermék értékesítése a városi felhasználás függvénye. Az 1850-es években a derecskei lakosság igen csekély hányada 3-4%-a folytatott ipari tevékenységet, ekkor 60-70 iparos tevékenykedett. Az iparosok a helyi és környékbeli paraszti népesség mindennapi szükségleteinek kielégítésére vállalkozott. Az 1897-ben kiadott Bihar megyei címtárban a községből 105 ipart soroltak fel. Derecskén 1905-ben alakult meg az Ipartestület az 1884. évi ipartörvény alapján, mely összefogta az iparengedéllyel működő összes iparost és szabályozta működésüket.
Derecskén is voltak szappanfőző iparosok, Moskovits Izidor és Gottlieb Zsigmond szappanfőzők, akik 1911-ben alapították szappanfőző cégjüket, ami 1912-ben meg is szűnt, illetve ezután új céget alapítottak a Moskovits testvérek, Moskovits Izidor és Moskovits Jakab. Ők és családjuk a mai Kinizsi utcán laktak, a szappanfőző pedig a városon kívül működött.
1912. július 10-én Derecskén nagy vihar vonult át. A Szamos című folyóirat tudósított arról, hogy a villám a Moskovics-féle szappangyárba lecsapott és azt fel is gyújtotta. A tüzet csak nehezen tudták eloltani, úgy, hogy a gyár csaknem teljesen leégett. A kár igen tetemes volt.
A Moskovits testvérek szappanfőző tevékenysége húsz év után, 1931-ben szűnt meg.
Régen a szappanfőzésnek nagy hagyományai voltak. A háziszappanokat hagyományosan disznóvágáskor készítették. A falusi ember a disznóöléskor minden nem ehető zsiradékból, illetve az egész évben összegyűjtött zsírból szappant főzött. A zsiradékot vízzel megfőzték, majd hozzáadták a mosószódát. A mosószóda nátrium karbonát, más néven sziksó. A szappannak valót 4-5 órán keresztül főzték, amit közben állandóan kavargattak, hogy ne fusson ki az üstből. A kész szappant egy öntőformába tették, majd hagyták megszilárdulni. Kihűlés után a lágy szappantáblát dróttal a kívánt méretre vágták, majd hűvös, szellős helyen, padláson, kamrában szárították. Évente egyszer főztek szappanból akkora mennyiséget, hogy az egy évig is elég volt.
Egykor szinte minden háziasszony számára természetes volt, hogy otthon főzi a szappant. Ma már igen kevesen végeznek hagyományos szappanfőzést. Annak idején nagyanyám még maga is saját kezűleg főzte a szappant, aztán jöttek a modern idők és mindez feledésbe merült.
P. Kiss Piroska