Tégla és cserépgyártás
Még égetés előtt feliratozott derecskei tetőcserép:
Formázó legény Széplaki József, simító Széles Józsefné
1937. Derecske
A tégla- és cserépgyártás sokat fejlődött az évezredek során, de a folyamat lényege ugyanaz maradt: az agyag kitermelése, előkészítése, formázása, szárítása, kiégetése és raktározása.
A kézi gyártású (vetésű) tégla jóval kisebb szilárdságú és kevésbé szabályos alakú. Gépesített gyártás esetén a csigaprés száj nyílásából az előkészített agyag végtelen szalag alakjában jön ki. Ebből vágják méretre, megfelelő vágóberendezéssel a téglát. Tetőcserép, gondosan iszapolt téglaagyagból, cserépsajtón készülő tetőfedőanyag. A cserép esetében az agyag már a cserép szélességének, vastagságának megfelelően szalagban jön ki a présgépből, majd megfelelő méretűre, formájúra vágják. Alakja és mérete változatos. Égetés előtt a nyersárut szárítják. A természetes szárítás, a nap melegét és a természetes széljárást használja ki, csak száraz, fagymentes időben lehet eredményes. Ezzel a módszerrel a szárítás két-három hétig tart, ezért termelékenysége kicsi. A korszerű szárítást zárt helyiségben, mesterséges hőkezeléssel és szellőztetéssel végzik. Az időtartam 4-5 nap. Szárítás után égetés következik, ez a gyártás legfontosabb része. Hatására az agyag kőszerű, vízben már nem lágyuló anyaggá válik. A téglát hazánkban több kamrából álló körkemencében égetik. A nyersárut hézagosan az egyik üres kamrába rakják, majd a hőmérsékletet fokozatosan emelve, 950-1000 °C fokon kiégetik. Lehűlés után a kész téglát a kemencéből kihordják.
Derecskén a tégla és cserép gyártásának nagy hagyományai voltak, 1945 előtt két téglagyár is működött. A második világháborúban megrongálódott téglagyárat helyreállították, az égető kemencét pedig teljesen felújították.
A Néplap 1955. júliusi számában arról olvashatunk, hogy új kemencében égetik a téglát a Derecskei Téglagyárban. Mióta a telepen új kemencével dolgoznak, lényegesen nőtt a termelés.
A Hoffmann-féle körkemence égetőtere egy kör, vagy ovális alakú önmagába visszatérő, boltozatos kialakítású csatorna, melynek külső részén ajtónyílások, belső részén azonos számú füstelvezető nyílás található. Ez utóbbiak közös füstgyűjtő csatornán keresztül a kéménybe torkollanak. A kemence égetőterét az égetés szempontjából kamrákra osztják. Ahány ajtónyílása van egy adott kemencének, annyi kamrásnak nevezzük. A 12-24 kamrás kemencék a leginkább elterjedtek. Az égetőtérbe felülről juttatják be az égetéshez szükséges szenet.
A Hajdú-Bihari Napló 1982. szeptemberi számában már azt olvashatjuk, hogy milyen nehéz helyzetben van a derecskei téglagyár. Minden régi, a Hoffman-féle körkemence múzeumba illő. Sok a kézi erővel végzett munka, a nehéz fizikai munkát gépesíteni kellene.
Hajdú-Bihari Napló 1982. szeptember 14.
A tégla és a cserép évezredek óta fontos építőanyag. Ma már csak az emlékezet őrzi a derecskei tégla és cserépgyártást.
P. Kiss Piroska