A szódavíz, más néven szikvíz, szénsavval dúsított, nyomás alatt lévő víz alapú ital. A szódavíz úgy készül, hogy nagy nyomáson szén-dioxidot áramoltatnak át ivóvízen, ami így sokkal jobban telítődik szénsavval, mint légköri nyomáson. A palackokat ezen a nagy nyomáson töltik, úgy, hogy a fémhálós kosárba kell behelyezni a szódásüveget. A szifonfejjel felszerelt szikvizes palackot fejjel lefele állítva kell behelyezni a töltőgépbe. Maga a töltés a szikvízkészítés legmunkaigényesebb része, ami szakértelmet és gyakorlatot igényel.
A szóda nagyüzemi gyártásának kidolgozása Jedlik Ányos nevéhez fűződik, aki az eljárást 1829-ben írta le „Mesterséges savanyúvizek” című tudományos értekezésében. Hazánkban gyorsan közkedvelt lett a mesterséges ásványvíznek is nevezett szikvíz. Már a 19. században virágzásnak indult a szikvízgyártás, mint kisipari mesterség.
Kezdetben még a helyi szódások látták el a lakosságot. A szódakészítő a töltő géppel megtöltötte az üvegeket, majd lovas kocsival kiszállította a faládákba rakott teli szódásüvegeket. Mire körbejárt a településen, az összes teli üveg elfogyott a szekérről, a begyűjtött üres üvegeket pedig visszaszállította a szíkvízüzembe. A szódavizes üvegek ugyanis visszaválthatók voltak.
A szikvízgyártás gyorsabb, modernebb térhódítása a két világháború közé tehető. A sokféle szép külsejű, jó alapanyagból készült üvegek zárását szifonfejjel biztosították. Már az 1930-as években új termékként jelentek meg a golyózáras üvegek. Egy üveggolyó zárja le a folyadék útját. A golyót a szénsavnyomás tartotta fenn az üveg szájában, amit kisujjal vagy külön erre gyártott eszközzel be kellett nyomni, a golyó megakadt egy belső peremen, és ezután lehetett inni belőle. Egészen a második világháborúig gyártották.
Az 1940-es években a szikvízgyártó iparosok erős, önálló ipartestületben védték jogaikat.
Évtizedekkel ezelőtt egy település életéhez hozzá tartozott, hogy volt legalább egy helybeli szódavízkészítő. A múlt század első felében virágkorukat élték a szódavizet gyártó, forgalmazó üzemek. Szerte az országban több ezer akadt belőlük. Néhányan azok közül, akik Derecskén foglalkoztak a szódagyártással:
Klein Hermanné
A Klein család tulajdonában is volt szíkvíz üzem. Klein Hermann halála után, felesége Grünzweig Hanni vette át a munkát. A gyártást és a forgalomba hozatalt özv. Klein Hermanné és a lányai, Etel és Hermina végezték. Hozzátartozott a magyar családok mindennapjaihoz társadalmi rétegtől függetlenül, a helyi gyártók díszes szódásüvegei. A szódás neve egyfajta cégérként van feltüntetve az üvegeken.

Felirat: Klein Hermanné szikvízgyára Derecske

Nagy Zoltán
Vecsei Nagy Zoltán kereskedő, mozitulajdonos. 1882-ben született Gádoroson, régi nemesi családból. Apja, néhai Nagy Zsigmond református lelkész volt. Ő maga iskoláit Nagyszalontán végezte, azután a kereskedői pályára ment. Több évig, mint segéd működött és 1908-ban megalapította Derecskén fűszer, vas- és vegyeskereskedését. 1924-ben szikvízgyárat létesített, 1927-ben pedig az Uránia mozit alapította. Virilis községi képviselő volt.
Üzlete a mai Rákóczi-Erzsébet utca sarkán állt.

Felirat: Nagy Zoltán szikvízgyára Derecske
Kurtán Gábor

(Jakó Margit tulajdona)
1905-ben született Tetétlenben. Iskoláit elvégezve, Derecskén gazdálkodni kezdett családi földjükön. 1934-ben létesítette szikvízgyárát. A Gazdakör, Polgári Kör és Iparoskör tagja volt.
1950-1952 között a virágzó szikvízüzemeket államosították. Ezután a szikvíz igény kielégítésére állami szövetkezet üzemeként folyt a termelés.
„Derecskén volt egy rendkívül elhanyagolt, régi típusú szódavíz-üzem, A megyei Szikvízipari Vállalat nem fordított elég gondot a korszerűsítésre. Ugyanakkor ennek a szikvízüzemnek kell ellátni Derecskén kívül Hajdúszovát, Tépe, Konyár és Sáránd községeket szódavízzel. Az elhanyagolt gépek mellett a helyiség is düledezik. A közelmúltban a földművesszövetkezet új helyiség létesítését engedélyezte a vállalatnak, azonban a munkálatok olyan lassan haladnak, hogy mire befejezik, talán a nyár is elmúlik. Gyorsabb intézkedést kémek a derecskeiek.” Hajdú-Bihari Napló 1959. 06. 07.
1964-ben átszervezték a szódavíz- és üdítőital ellátást Hajdú-Biharban. Hajdú- Bihar megyei Szikvíz és Ásványvíz Vállalat átadta a földművesszövetkezetnek a derecskei szódavíz- és üdítőitaltöltő üzemet és jéggyárat. A szódavizet az alapvető élelmiszerek közé sorolták, mint a tejet és a kenyeret. Egy liter bolti szikvíz árát 1 Ft 10 fillérben határozták meg. 26 évig ez az ár volt érvényben, majd 1977-től lett a szikvíz szabad áras termék.
Az 1980-as években kissé enyhült az iparosok, korlátok közé való szorítása, ennek köszönhetően egyre több szikvízkészítő üzem működött. Derecskén az 1980-as évek végétől Daragó Mihály szikvízkészítő a Köztársaság út 125. szám alatt kezdte meg működését. Halála után 2008-tól felesége folytatta még néhány évig ezt a tevékenység.

(A tárgyak Benedek Norbert tulajdona)
1996-ban pedig a Kukori-szódavíz Köztársaság út 123. szám alatt indította be vállalkozását, amit 25 évi tevékenység után 2021-ben szüntetett meg. Ezzel véget ért Derecskén a szikvízgyártás.

Hazánkban ma is működnek szikvízgyártó üzemek, de népszerűsége csökkent a palackozott, szénsavval dúsított ásványvizek fogyasztása miatt. 2013-ban a szikvíz bekerült a Magyar Értéktárba.
P. Kiss Piroska