A Hajnal utca és a Dózsa György utca sarkán álló egykori Köppel-féle szegényház
A szegényház 1945 előtt társadalmi támogatásra szoruló öregek eltartására, gondozására létesített intézmény. Főleg az idősebbek laktak szegényházakban, akik már nem tudtak magukra keresni. Ott kaptak lakhelyet és napi élelmet. Régen egyházi kezelésben voltak, vagy alapítványok révén egyesületek vezették. A szegényházakat általában gazdag polgárok adományaiból, valamint a város és az egyház támogatásaiból finanszírozták. Magyarországon az 1886: XXII. t.-c. a szegényügyi gondozást a községek feladataként jelölte meg, ezután a községek végezték a szegénygondozást. Itt nyertek elhelyezést a vagyontalan, munka- és keresetképtelen öregek, akiknek ellátásukra kötelezhető hozzátartozók nem voltak. A községek a községi szegényalapból segélyezték a felnőtt szegényeket, ha a karitatív egyesületek nem gondoskodtak róluk.
A századfordulón a két vármegyében (Hajdú, Bihar) egymás után alakultak a hatósági szegényházak és a szeretetházak. Derecskén, Komádiban, Berettyóújfaluban az egyház támogatásával szegények és nyomorékok részére létesültek otthonok.
1909-ben nagy adományt kapott Derecske. Köppel Károly, Bihar megyei földbirtokos és gőzmalom tulajdonos a községnek száznyolcvanezer koronát adományozott, hogy abból polgári iskolát és szegényházat létesítsenek. A polgári iskolára 150.000 koronát, a szegényház berendezésére pedig 30.000 koronát szánt, részint ingatlanokban, részint készpénzben.
A gazdasági válság eredményezte nagymértékű elszegényedés új megoldásokra ösztönözte az állami szegénygondozást. 1931-ben eltörölték a segélyezés községi illetőséghez kötését, helyébe a lakóhely gondozási kötelessége lépett. A szegénypolitika pénzügyi és szervezési terheit az állam ezután is jórészt a helyhatóságokra és a magánjótékonykodásra hárította.
Derecskén 1934-ben a község már nem tudta fenntartani a Köppel-féle szegényházat, ezért kéréssel fordult az Országos Református Szeretetszövetséghez, hogy az aggmenház kezelését vegye át, amit a Szeretetszövetség meg is tett és 1934. február 1-én átvette az intézetet. A község kezelésében kisebb alapítványi aggmenház volt, ahol 22 rokkant és agg talált békés otthont.
A Biharvármegye Hivatalos Lapja 1934. április 5-i számában olvashatunk a véghatározatról:
„Derecske község képviselőtestületének egyhangúlag 3—1934. kgy. szám alatt hozott véghatározatát, melyben kimondotta, hogy a Köppel Károly szegények menedékházat az elöljárói tanács és annak kiegészítését képező javaslattal az Országos Református Szeretetszövetségnek átadja és a tulajdonjognak az átruházáshoz az alapítványok jogügyi igazgatóságának jóváhagyása után hozzájárul. A javaslat pontjait határozattá emeli és azt jóváhagyásra felterjeszteni rendeli, helyes megokolása alapján jóváhagyjuk és a véghatározatnak jóváhagyási záradékkal való elrendelését elrendeljük azzal a kikötéssel, hogy a községi hozzájárulás mérve évenkénti szükségességének megállapítása, valamint a községi hozzájárulásnak a meghatározott célra történt helyes felhasználásának ellenőrzése céljából a szegényházat átvevő Országos Szeretetszövetségnek a szegényházról évenként készítendő költségvetése és számadása a község képviselőtestületének bemutassák.
Megokolás: A Köppél Károly féle alapítvány a pénz és értékpapírok elértéktelenedése és a szegénységnek immár katasztrofális terjedése folytán többé nem képes az emelkedő szükségletnek eleget tenni, míg a véghatározatban tervezett módon a szegényháznak oly arányú kibővítésére van kilátás, mely az alapitó nemes intencióinak teljesítését lehetővé teszi, miért is a határozatot jóvá kellett hagynunk. Ezen véghatározatot a vármegye hivatalos lapjában meghirdetjük és a meghirdetési határidő után kormányhatósági megerősítésre m. kir. Belügyminiszter úrhoz felterjeszteni rendeljük. Erről jelentő főszolgabíró útján 383—1934. számú jelentésére való hivatkozással a községet és a vármegyei számvevőséget értesítjük.
Jegyezte és kiadta: Dr. Nagy Zoltán tb. szolgabíró.”
A község 20 ágyas szegényházát adta át a Szeretetszövetségnek, amely az ágylétszámot 50-re emelte fel.
P. Kiss Piroska