A hentesek és mészárosok az iparosság jelentős rétegét alkották. A hentes a sertés levágásával, feldolgozásával és a húsáru eladásával, a mészáros pedig szarvasmarha, juh és ló levágásával, húsának kimérésével foglalkozó iparos.
Az iparosok létszáma Derecskén a XIX. század közepére jelentősen emelkedett. 1850 körül összesen 87 főt számláltak, ebből egy fő mészáros volt a mezővárosban. Az 1910-es népszámlálás bizonysága szerint már a különböző iparágakban összesen 374 fő dolgozott, a hentes és mészáros iparágban 13 fő működött.
A hentesek rendszeresen vásároltak élő állatokat a lakosoktól, a környék falvaiból a gazdáktól, vagy vásárokon. A húst feldolgozták, és frissen árulták. Úgy hűtötték a húst, hogy a jégszekrény aljába rakták a jeget és fölé akasztották a húst. Télbe jeget vágtak Derecske határában lévő befagyott vizeknél, amit aztán a jégverembe hordtak. A hentesek a jeget innen hordták az üzletükbe.
Hentesek és üzletek:
Kutasi Lajos hentes és mészáros, üzlete a mai Rákóczi utcán, a gyógyszertár helyén volt.
Papp Imre hentes, üzlete a mai Rákóczi utcán a Takarmány- és Állateledel boltnál volt.
Kotra József mészáros és hentes, a hatósági húsboltban árult a piacnál.
Orbán Károly hentes és mészáros, üzlete a mai Köztársaság úton a Lottózó után volt.
Kotra Sándor hentes, üzlete a mai Deák Ferenc utcában volt.
Földessy Lajos hentes, üzlete a konyári út sarkán volt.
Schönfeld Ignác és testvére Schönfeld Sándor szintén mészáros, aki Földessy Lajostól bérelte az üzletet.
A hentes – mészáros inasok gyakran a mészárosok fiai közül kerültek ki, a családokban apáról fiúra szállt a mesterség. Már 8-10 éves koruktól segítettek édesapjuknak. Az elemi iskola befejezés után tanoncnak szegődött el az, aki ezt a mesterséget választotta. Az inast két évre szegődtették. Ha már eléggé ismerte a mesterséget, akkor felszabadult és segéd lett. Az ipartestület segédlevelet állított ki a tanuló részére, aki egyben megkapta a munkakönyvet is. A hentességet meglehetősen későn, csak 1884-től kötötték képesítéshez. A mészárossegédnek legalább négy évet kellett szolgálnia valamely mester mellett ahhoz, hogy mesterré fogadják. Ha egy mester mindkét mesterséget űzte, a cégtáblán feltüntette: hentes és mészáros.
A húsipari tevékenység már igen korán önálló iparos réteg kialakulását eredményezte. Az 1863-ban Biharpüspökiben született, római katolikus vallású Makleit Antal hentes is mint önálló iparos működött már a XIX. század végén Derecskén. Öt gyermeke közül ketten tovább folytatták a hentes és mészáros mesterséget.
Makleit Antal Gyula és testvére Makleit Géza, mint önálló iparosok üzemeltették hentesüzletüket a nagy utcával szemben, a mai Köztársaság és a Petőfi utca kereszteződésében (Köztársaság út 139).
Makleit Antal Gyula 1889-ben született Derecskén. 1906-ban szabadult fel, mint segéd. Felesége G. Nagy Julianna, gyermekei: Jolán, Emma, Béla, Gyula, Róza.
(Fénykép: Makleit Tibor)
húsdaráló, hurkatöltő, kések, késélező
Makleit Géza 1899-ben született Derecskén. Iskoláit elvégezve kitanulta a hentes és mészáros mesterséget. Derecskén Ipartestületi számvizsgáló, a hentes és mészáros szakosztály elnöke is volt. Neje: Tóth Ilona, gyermekei: Ilona és Géza.
Makleit Géza hogyan hizlalta nagy súlyra mangalicáit? Erről olvashatunk a Debreceni Újság 1932. augusztus 11.-i számában:
„Sertéshizlaló szakkörök is bizonyára kételkedni fognak e hír valódiságában: tegnap egy derecskei mészáros, Maklájt (Makleit) Géza 465 kilogrammos mangalicát vágott le, amelyet még hozzá saját maga hizlalt meg ily tekintélyes súlyúra. Szakemberek közlése szerint a yorkshire fajtán kívül a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy disznó a hárommázsás súlyt meghaladja. Így aztán nem csoda, hogy a derék mészárosmester ritka teljesítménye iránt Debrecenből is sok érdeklődő akadt, akik mind a hizlalás módszerére voltak kíváncsiak. Az érdeklődők kérdezősködésére Maklájt (Makleit) elmondotta, hogy nincs semmi különleges hizlalási módszere — s különben is ez a disznó csak „kisöccse “annak a mangalicának, amely odahaza hízik és négy héttel ezelőtt 513 kg volt. Munkatársunk kérdezősködésére Maklájt (Makleit) hozzátette, hogy disznójának annyira gondját viseli, mint már a betegnek. Tehát: a fiatal állatot nem szabad „befogni “, nem szabad addig hizlalni, míg arra meg nem érett. Ő a disznóját 11 hónapos korában kezdi hizlalni, mégpedig a következőképpen: 6 hónapig kizárólag szemes tengerit, majd azután 10 hónapig, hetenként váltogatva, egyik héten tiszta tengeri darát, a másik héten tengeri darát 20 százalékig korpával keverve ad nekik. Ettől kezdve aztán 70 százalék árpadara és 30 százalék tengeri dara a disznó 4,80 kilogrammos napi adagjának az aránya. A hetenkénti változtatásra — mondja — azért van szükség, mert a disznó is éppen úgy megunja az egyhangú eledelt, mint az ember. Tiszta tengerivel pedig azért nem lehet célt érni és az érést siettetni, mert a tengeritől gyomorégést kap a disznó és igy a hízásban hosszú időre visszaesik. Kiderült azonban, hogy egy titka mégis van sikeres hizlalásának, t. i. az, hogy a mangalicában is csak a nagy fajtát keresi. Malacait egy komódi vidékéről való gazdától vette a vásárban, azon a vidéken pedig állítólag a fiatal jószágok is nagyobbak, mint másutt: egy éves disznója például, amely szintén onnan való és az ő nevelése máris 240 kg-t nyom. S ha még a pontosságát is „titoknak “számíthatjuk, akkor meg kell említenünk — amit ugyan mások is tudnak, csak nem tartanak meg —, hogy télen-nyáron egyformán és pontosan reggel 5 és este 6 órakor kapnak eledelt a sertései.”
A II. világháború után nem lehetett zsírt kapni a henteseknél. Erre született egy vers:
„Makleit Géza itt vagyunk
Zsírozóért harcolunk
Mérgesek az asszonyok
Törik az ószlagot.”
A helyi társadalom fontos részét alkották a helyi kisiparosok és kiskereskedők. Az 1948-as államosítás után a magánkisipar és a kiskereskedelem államosítását is szükségesnek tartották, így a hentesüzletek államosítására is sor került.
P. Kiss Piroska