A Szózat 1923. április 27-ei számában olvashatunk a magyar vidék szociálpolitikájáról.

„Mialatt a parlamentben és a fővárosban hivatott és nem hivatott tényezők igyekeznek megtalálni a súlyos gazdasági helyzet okozta nagymérvű nyomorúság orvoslását, addig a magyar vidék minden tárgyalás nélkül máris megtalálta több helyen azt az utat, amelyen segítségére siethet a legnagyobb nyomorban sínylődő társadalomnak. Ezek között is talán első helyen áll Derecske község, mely ragyogó példáját nyújtja a támogatást nem váró, tetterős szociális gondolkozásnak.

A derecskei községi képviselőtestület már a múltban is aggodalommal nézte az egyre súlyosodó gazdasági helyzetet s az annak következtében mind nagyobb számú szegények sorsát. Mariay Barna főszolgabíró kezdeményezésére hozzáfogtak a szociális gondoskodás megoldásához, a múlt év decemberében felállították a derecskei népkonyhát, mely azóta 140 szegénynek juttat naponta ingyen teljes ellátást. Minthogy a szükséges összeg a mai viszonyok között nehezen volt előteremthető, Bartha Ferenc főjegyző a községi képviselő testület előtt vázolta az ottani szegények helyzetét és felhívására a képviselőtestület egyhangúlag 100.000 koronát szavazott meg erre a célra, azóta az elöljárókkal vállvetve dolgozik az akció sikerén. Példás megértést tanúsít az intézmény fenntartása tekintetében a különféle jótékony célokra való adakozással már-már túlterhelt közönség is, mely pénzbeli és természetbeni adományaival hathatósan segíti az intézményt.

Az adakozás mértékére nézve példaképpen hozzuk fel, hogy a falu római katolikus plébánosa Sárkány József egymaga 50.000 koronán felüli segítséggel igyekezett az akciót előmozdítani. Örömmel kell megemlékeznünk a derecskeiek vállalkozásáról, mert abban a magyar vidék elpusztíthatatlan tetterejének és szociális megértésének tanújelét látjuk. S az akció, melyet megindítottak, nem szalmaláng szerű felbuzdulás. Vadon Béla református lelkész fáradhatatlan buzgalommal működik közre s mindennap személyesen vesz részt az étkezés kiosztásánál, melynek főzését az ottani református „Biblia-kör “tagjai vállalták magukra Patay Gizella és Fehér Margit tanítónőik vezetése alatt. A két tanítónő teljesen ingyen, turnusokba osztva látják el a legnagyobb készséggel hónapok óta a főzés körüli teendőket.

Természetes, hogy a község szegénysége a legnagyobb hálával fogadta a tehetősebb emberek róluk való gondoskodását, bizonyítéka a derecskeiek önzetlen és emberszeretetre valló áldozatkészségének.” 

P. Kiss Piroska