250 éve, 1773. november 17-én született Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály, a magyar felvilágosodáskori irodalom egyik legjelentősebb költője. Apja Csokonai József borbély és seborvos, anyja Diószegi Sára, egy szűcsmester lánya. 1780-ban lett a debreceni református kollégium diákja. 1788-tól a főiskola hallgatója, majd a teológiai fakultás diákja, papnövendék. Hamar kitűnt tehetségével, társai és tanárai egyaránt elismerték kiváló képességeit. 1790-ben tanárai megbízásából diáktársaival önképzőkört szervezett. 1797 nyarán ismerkedett meg Vajda Juliannával, érzelmei hiába nyertek viszonzást, biztos megélhetés nélkül Lilla apja nem egyezett bele a házasságba. Ezen idő alatt születtek meg nagyrészt Lillát dicsőítő versei. 1798 nyarán az Erdélyi Népművelő Társaság tagjai közé választotta. Kazinczy Ferenccel közeli barátságot ápolt, gyakran leveleztek. Csokonai Vitéz Mihály értette a görög, latin, német, francia és olasz nyelveket.
1804. április 10-én Nagyváradra utazott, ahol verses búcsúztatót mondott Rhédey Lajosné temetésén. Ott megfázott és súlyos tüdőgyulladást kapott. Ezután már sosem nyerte vissza teljes egészségét.
1804. december 4-ei keltezéssel Csokonai levelet írt, nem sokkal halála előtt Obernyik József derecskei rektornak. Ez a levél a költő utolsó levelei közül való. Még abban reménykedik, hogy Pércsre és Derecskére átrándulhat, egy kis jó levesre. Azt írja, hogy már két hónapja gyógyíttatja magát, azóta ideje jó részét ágyban tölti, s már ezt a levelet is az ágyból írja. Nem érezte jól magát, de Obernyikhez vágyva, december 6-ára fedeles kocsit kért s meg is érkezett Derecskére.
Obernyik József református lelkész 1803 – 1804. években a debreceni kollégiumban a poétikai tudományokat tanította, majd 1804. április 25-től kezdve 1806. szeptember 26-ig rektorként működött Derecskén. A költőt barátjának tartotta, akinek betegsége mély együttérzést váltott ki belőle. Költészetét nagyra becsülte. Csokonai a levelet, így címezte meg: „Rector Obernyik József úrnak, tisztelettel Deretskén”
Derecskéről írta utolsó levelét Papp József, Erős Gábor és Pethes Dávid tógátus (tógát viselő diák) barátihoz, akik külföldre készültek. December 10-én megható búcsút vesz tőlük, melyből kitűnik, hogy az útipénzük egy részét ő gyűjttette össze, írja, hogy még kevés belőle nála van, de kifizeti, csak írják meg hová küldje. Majd így végzi: „Mit írjak még? Írhatnám, hogy sokkal rosszabbul vagyok, mint voltam…”
Ez Csokonai utolsó ismert levele. A hó vége felé tért vissza Debrecenbe, már többnyire ágyban feküdt, de ott is folyton tanult, matematikai és filozófiai műveket olvasott. 1805. január 28-án halt meg Debrecenben, 31 éves korában.
Csokonai Vitéz Mihály, kerámiakompozíció
Balczó Edit domborműve a derecskei Művelődési Ház homlokzatán
P. Kiss Piroska