Édesanyám emlékére
Anyám 1937-ben született Derecskén. Különleges volt számára szülőfaluja, mert itt született, itt éltek nagyszülei, szülei és különleges, mert a természet szeretete, és az itt élő emberek mind-mind idekötötték. Szűkebb családjában hatan éltek, a szülők, a három testvér (két lány és egy fiú) és a nagymama. A szülők szorgalmas, jólelkű, családszerető, vallásos emberek voltak. Szerettek gazdálkodni, volt föld, kert és tanya állatokkal. A fiút és a lányokat is kisiskolás kortól kezdve nevelték, tanították a ház körüli teendők elvégzésére. Fontosnak tartották az iskolába járást, a tanulást. Elérvén az iskolaköteles életkort, szülei beíratták az elemi iskolába. A tanév szeptemberben indult. Anyám az első osztályt 1943-ban kezdte, első tanító nénije Nagy Margit volt. A második osztály kezdete nem lett felhőtlen, mert 1944-ben az iskolaépületet a német katonák részére lefoglalták. Ezért délelőtt és délután is folyt a tanítás. A háborús helyzet kialakulása és a légiriadók miatt gyakran meg kellett szakítani a tanítást, majd az iskolát bizonytalan időre be is zárták. Derecske határában október 9-én volt az első ütközet, mely után az oroszok megszállták a községet. Pár nap múlva visszajöttek a németek, majd október 16-án és 17-én ismét tűzvonalba került a falu. Egy hónapig bizonytalan volt a helyzet. November közepe táján, mikor a front eltávolodott, kezdett újból megindulni az élet. Amint a községben a személyi biztonság azt lehetővé tette, rögtön hozzáláttak az iskola beindításához. A tanítást csak november végén kezdhették meg.
A második osztályban Egeressy Gyuláné, harmadikban Babós Lászlóné, negyedikben pedig Nagy József tanította. A tanítás mindig 8 órakor kezdődött. Egy óra 60 perc volt és abból 10 perc szünet. Füzetbe tintával írtak, ehhez tintásüveget vittek magukkal, a tollat ebbe mártogatták. Erre a célra a padokon külön tintatartót alakítottak ki. A lányoknak táskájuk volt, fiúk inkább tarisznyát hordtak. A táskába került az uzsonna is, alma vagy hagyma meg egy karéj kenyér. Hideg időben sült krumplit vittek a zsebükbe, hogy melegítse a kezüket.
Az iskolai évek alatt tanórán kívüli elfoglaltság volt minden évben, a tanév befejezésekor a tornavizsga, különböző tánc és sport bemutatók. A tornavizsgára hosszú heteken keresztül gyakoroltak. Anyám nagyon szeretett sportolni, futni, benne volt a tánccsoportban is. A bemutatót a sportpályán vagy az iskola udvarán tartották, ahova a szülők is elmentek megnézni.
Balázs Gyula tanár a tánccsoporttal tornavizsga után 1950 júniusába
Anyám a második sorban balról a negyedik
A szülők a gyermekeket vallásos szellemben nevelték. Vasárnaponként kötelező volt a templomban a gyermek istentisztelet, ami kilenc órakor kezdődött. Hét közben tanítás előtt reggel fél nyolctól nyolc óráig is lehetett menni a templomba. A református vasárnapi iskolába is sok iskolás járt, bárki mehetett, akinek kedve volt. Összegyűltek a környéken játszó gyerekek. Bibliát olvasni, énekelni, imádkozni tanították őket. Egyre nagyobb számban gyűltek össze erre az alkalomra, hiszen jól érezték magukat. Ezeket a bibliaórákat vasárnap délutánra tették. Házaknál, kijelölt embereknél volt a vasárnapi iskola. Derecskén, több helyen volt, a Szováti úton Király Margitkánál, a mai Mátyás király utcán pedig Sárkány néninél. Énekeltek és imádkoztak, tanulták az énekeket. Itt kaptak egy füzetet, amibe az arany mondásokat (bibliai idézetek) lehetett gyűjteni. Mindig más volt az idézet. A gyerekek nagyon örültek mikor megkapták.
Vasárnapi iskolai könyv aranymondásokkal
1945 előtt egy évfolyamon, három osztály volt, egy fiú, egy lány és egy vegyes osztály. Tudásszint szerint ültek a padban a jó tanulók ültek elöl. Negyedik osztály után a jó tanulók beiratkozhattak a polgári iskolába, ami négyéves volt. Így az 5. osztálytól már csak két osztály maradt egy fiú és egy lány. Aki nem ment polgáriba az hat osztályt járt, ezután pedig lehetett menni gazdasági iskolába. A fiúk tanulhattak seprűt kötni, kosarat fonni és a mezőgazdasági munkákat is gyakorolhatták. A lányok főzni, varrni tanultak. A háború után már nem volt polgári iskola majd bevezették a nyolc osztályos általános iskolát.
Anyám az általános iskolát, már akkor csak nyolc osztály volt, 1951-ben végezte el. Nem ment tovább tanulni, pedig tanítói, tanárai küldték volna. Otthon maradt, mert szerette a földet, az állatokat, a természetet.
Egy paraszti családban nevelkedő lánynak sok mindent kellett elsajátítani ahhoz, hogy majd, ha férjhez megy, egy háztartást el tudjon vezetni. Az anya a lányokat nevelte a háztartás minden munkájára. Először is a család életviteléhez szükséges dolgokat kellett megtanulnia, mint az ételek készítését, a sütés-főzést, a kenyérsütést, varrást, takarítást, mosást, vásárlást és a ház körüli aprójószágok ellátását. Gyerekként sokat segített szüleinek a házkörüli munkában, sokszor elküldték a boltba megvenni, amire éppen szükség volt, mint például só, cukor, élesztő vagy éppen egy doboz gyufa.
P. Kiss Piroska