Az elmúlt évszázadok során földrajzi nevek százai keletkeztek. Ismeretes, hogy egy-egy város, falu földrajzi, azaz bel- és külterületi nevei sok mindent megőriznek az illető helység múltjáról, a természet, a környezet alakulásáról. Derecske határnevei változatosak, és ezek a régi nevek megőrződtek, bár némelyikük megváltozott. A névváltozás indítéka sokféle, ilyen lehet a tulajdonviszonyok megváltozása.
Az 1938-as kiadású Magyar városok és vármegyék monográfia így ír Derecskéről: ”Nagyközség a derecskéi járásban Hajdú-vármegye határán, a Kálló ér mellett, sík területen. Hozzátartoznak: Balogh tanya, Boldogasszony-völgye, Morgó, Sósvölgye és Újtelep nevű külterületi lakott helyek összesen 663 lakossal.” A Boldogasszony-völgye Derecske határában, ovális alakú, holt patakmeder a kabai út és az Ürmös-ér között. Jeles tanyaépület volt az Ürmös-ér partján, a Botos-halomtól nyugatra. A helységnévtárak bizonysága szerint is a Boldogasszony-völgye nevű külterület lakott hely volt. A Boldogasszony-völgye, volt Leitgeb- és Ereszkedő tanyaneveken is.
Az Eszterházy uradalom utolsó tiszttartója, a herceg képviselője és megbízottja Leitgeb János volt a XIX. században. Az Eszterházy birtok eladása konzorcium (alkalmi társulás) formájába történt. Leitgeb János a konzorciumtól 336 kataszteri holdat vásárolt és azon ő is, majd halála után (1892.) fia Leitgeb Imre is szántóföldi gazdálkodást folytatott. A birtok (tanya) alapítója Leitgeb János. A tanya a településen kívül a határban felépített majorság, a szükséges épületekkel. 1866 után az Eszterházy birtokból kivált határrészeken szaporodhattak. Az 1901-ben kiadott Magyarország vármegyéi és városai című monográfiában Leitgeb Imréről a következőt olvashatjuk: „Leitgeb Imre gazdasága Derecskén összterület 512 hold, ezen kívül Hajdú-megyében 560 hold. Ebből kert és bel telek 54, szántó 722, kaszáló 169, legelő 43, nádas 26 és használhatatlan 48 hold. 80 holdon cukorrépa és 96-on dohány.” A Leitgeb birtok a Morgó külső határától, a Közös útig tartott, amit egy fasor választott el. A tanya a birtok közepén volt a lapos mellett.
A Boldogasszony védőszentnévből számos helységnév alakult a Kárpát-medencében. Boldogasszony, Szűz Mária ősi magyar elnevezése, gyakran szerepel az egyes helységek elnevezésében is. A Boldogasszony Ősi magyar istennő, később Szűz Mária egyik megszólítása. A Magyar Kultúra, társadalmi és tudományos folyóiratban olvashatunk a magyarországi Boldogasszony helynevekről, illetve a derecskei Boldogasszony-völgye határrészről.
„Van Zala vármegyében Nemesboldogasszonyfa, Bács-Bodrogmegyében Boldogasszonyfalva, Mosonmegyében Boldogasszony és Vasmegyében Vasboldogasszony. A Zala megyei Kővágóörsöt is őseink még Boldogaszszonyörsnek hívták, csak a reformáció hatásaként változtatták ezt a nevet Kővágóra. De a Boldogasszony nevet, mint helynevet, megtaláljuk azért még ma is oly helyeken is, hol a lakosság a hitújítás korában teljesen hitehagyót lett, mert sok helyen a Boldogasszony nevet még a négyszáz éves kálvinizmus sem tudta a nép ajkáról kiirtani. Például a Bihar megyei Magyarhomorog határában ma is van még Boldogasszonytelke nevű tanya, a Komárom megyei Mocsa határában Boldogasszonypuszta, sőt még a 90°/o-ban kálvinista hajdúfészeknek, Derecskének határában is a legnépesebb lakott helynek Boldogasszonyvölgye a neve ma is. Van aztán Boldogasszonymajor Vasmegye magyar részében, a hegyhátszentjakabi határban Somogymegyében a szigetvári járásban.” (Forrás: Pezftnhoffer Antal: A Nagybologasszony-út elleni tiltakozás tanulsága Magyar Kultúra 1929.december 20.)
„Kováts J. István, azzal dicsekszik, hogy ő szabad nemes hajdúk ivadéka. Nohát, a szabad nemes hajdúk őseinek ősei valamikor réges-régen a Bihar megyei Derecskén a határ egy részét Boldogasszonyvölgyének nevezték el. Utódaiknak utódai később szembeszegültek a Boldogasszonnyal és ma már négyszáz esztendeje, hogy dacolnak vele, Boldogasszonyvölgyének 78 lakosa közül ma is csak 15 a katolikus (3 göröggel együtt), a nevét azonban minden hajdúdacolás ellenére megtartották, megőrizték ma is. Olyan konjunktúra ez tehát, hogy még négyszáz éves kálvinista dac se tudta megtörni. Pedig kik tudnak dacolni, ha még azok a hajdúk sem, akik egy Kováts J. Istvánt adtak a hazának? (Ez a Boldogaszszonyvölgye avval a faluval, mely Kovátsék szabad és nemes családjának bölcsőjét ringatta, határos, Kováts J. István két óra alatt oda gyalogolhat.) (Forrás: Pezftnhoffer Antal : Megint a Boldogasszony-út Magyar Kultúra 1930. február 5.)
A XX. század eleji névadat még lakott területként ismerteti a Boldogasszony-völgye határrészt, ezzel szemben ma már szántóföld az illető hely. Napjainkra eltűnt minden egykori tanya, mert helyüket az elmúlt évtizedekben felszántották, legtöbbjük soha többé nem népesült be. Egykori helyükre már csak határrészként megőrződött nevük utal.
P. Kiss Piroska
