Békekölcsön

A békekölcsön Magyarországon 1950 és 1955 között évente kibocsátott államkötvények elnevezése. A békekölcsönt az 1950-es években vezették be. Lényege, hogy az állam elvárta minden dolgozó állampolgártól, hogy évente kb. az egyhavi fizetésének megfelelő összegért békekölcsönt jegyezzen, ezáltal segítse az államot. A békekölcsönért nem kamat járt, hanem sorsoláson húzták ki a nyerteseket, akik kisebb vagy nagyobb nyereményben részesültek. A lakosság körében nagyon népszerűtlen volt a békekölcsön, mert a lejegyzett összegek a jövedelmekhez képest nagyok voltak, és a nyeremények ritkák. 1950. szeptember 28-tól 1955. szeptember 27-ig minden év szeptember- októberében (összesen 6-szor) sor került a békekölcsönnek nevezett államkölcsönkötvények kibocsátására.

 Járták a házakat agitálták az embereket, hogy jegyezzenek békekölcsönt. Különböző címletek voltak. A jegyzés formálisan önkéntes alapon történt, de mindenkitől elvárták, hogy jövedelméhez mérten jegyezzen. A meggyőzésnek, propagandának változatos eszközeit használták fel. Népnevelők világosították fel az embereket arról, hogy a jegyzés hazafias kötelesség. (A népnevelő a párt megbízásából másokat politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekről felvilágosít és a szocialista építéssel járó feladatokban való fokozott részvételre mozgósít.)

Néplap 1951. október 9.-i számába olvashattunk erről:

„A második helyre, a szombaton negyedik helyre került derecskei járás küzdötte fel magát. A járás egész területén népnevelők szorosan összekötötték a munkájukat a szántás-vetés, a kukoricaszerződés jelentőségének ismertetésével. A járás legjobb községe Esztár, utána Derecske következik. Derecskén a népnevelők Sztálin elvtárs nyilatkozatával indultak útnak, magukkal vitték a vasárnapi Szabad Népet, Néplapot s ezt házanként felolvasták. Ennek az agitációnak döntő része van abban, hogy több mint 50 forinttal megjavult a községben a jegyzés átlaga.”

A harmadik Békekölcsön 200 forintos címlete 1952-ben

Derecskén is volt békekölcsönjegyzés, jártak a házalók és kiszabták, hogy 2000 forintért kell jegyezni békekölcsönt. Aki otthon a házalóknál nem íratott legalább 1000 forintot, annak a tanácselnökhöz kellett menni.  A tanácsnál az ajtóba már várták a rendőrök és addig nem engedték haza, míg alá nem írta. A lakosság számára ez újabb súlyos terheket jelentett, az embereknek nem volt pénzük, mert elvitte a végrehajtó. 

Kis kártyát, igazolást adtak a békekölcsön befizetéséről.

A negyedik, ötödik, hatodik békekölcsönt közvetlenül az életszínvonal emelésére szolgáló beruházások – könnyűipar, élelmiszeripar és mezőgazdaság – fejlesztésére bocsátották ki, a tanácsok által összegyűjtött jegyzések 25, majd 50%-ával az adott település rendelkezhetett, fordíthatta azt szociális vagy kulturális célokra.

A lakosságtól származó bevételeknek általában egynegyede az államkölcsönökből folyt be, a hét év alatt mintegy 7 milliárd Ft-ot jegyeztek az emberek „a haza javára”.

P. Kiss Piroska