Bajcsy-Zsilinszky Endre (Szarvas, 1886. jún. 6. – Sopronkőhida, 1944. dec. 24.): politikus, újságíró.Jogi tanulmányait Kolozsváron, Lipcsében és Heidelbergben végezte, majd hazatérve ügyvédjelölt lett. Az I. világháborúba huszár hadnagyként vonult be és 1916-ban súlyosan megsebesült. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe emigrált, majd visszatérve Szegeden csatlakozott az ellenforradalmi erőkhöz. A proletárdiktatúra megdöntése után a Gömbös vezetése alatti nacionalista és fajvédő csoport tagja. 1922-ben a derecskei választókerület választotta meg, egységes párti programmal képviselőnek. Igen tevékeny tagja volt a második nemzetgyűlésnek, amelyen a legkülönbözőbb tárgyú kérdésekben szólalt fel. 1923-ban Gömbös Gyulával együtt kivált ő is az Egységes Pártból és részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt (közkeletűbb nevén a Fajvédő Párt) szervezésében. Így pártújságja lett a Szózat. Mint ellenzéki képviselő jobbról élesen bírálta a kormány politikáját. 1925-ben vitézzé avatták és ettől kezdve anyja nevét felvévde, a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet használta. 1926-tól a Magyarság vezércikkírója, 1928-ban megindította Előőrs c. lapját. Ettől kezdve lassanként eltávolodott Gömbös Gyulától és megkezdődött fordulata a demokratikus ellenzéki politika felé. 1930–31-ben megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot, és 1932. március 15-től kezdve az Előőrs utódaként megindította a Szabadság c. hetilapot. Politikai fejlődésében jelentős fordulatot hozott az 1935-ös év, Gömbös kíméletlen csendőrterrorral megakadályozta, hogy a tarpai választókerület képviselője legyen. Válaszul leköszönt vitézi rangjáról, és a demokratikus ellenzéki erők tömörítése érdekében 1936-ban pártja fuzionált a Független Kisgazdapárttal és 1939-ben Tarpán már ennek a pártnak lett országgyűlési képviselője. A II. világháború időszakában parlamenti felszólalásaiban, cikkeiben és memorandumaiban bátran támadta a magyar kormányok németbarát kül- és belpolitikáját, harcolt a háborúból való kilépés érdekében. 1944. márc. 19-én fegyverrel fogadta a lakásába hatoló Gestapo embereit, akik csak heves tűzharc után tudták sebesülten őrizetbe venni. Lakatos Géza kormánya 1944. okt. 11-én kikérte a Gestapótól és október 15.-én szabadon bocsátotta. 1944. november elején a németellenes fegyveres ellenállási mozgalom megszervezésére hivatott Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnökévé választották és részt vett a fegyveres felkelés tervezetének kidolgozásában. Nov. 23-án reggel árulás következtében a nyilas számonkérő szék emberei illegális lakhelyén elfogták és a Margit körúti fegyházban katonai bíróság elé állították. Mentelmi joga miatt Budapesten kénytelenek voltak ügyét elkülöníteni és Sopronkőhidára szállították. Miután kiadták a katonai bíróságnak, december 23-án kötél általi halálra ítélték és december 24-ének reggelén kivégezték. 1945. május 27-én ünnepélyes gyászpompával temették el a végakaratának megfelelően hamvait Tarpán helyezték el. (Forrás:Magyar életrajzi lexikon)
Emléktábla emlékezik Bajcsy Zsilinszky Endre látogatására a derecskei Református Lelkészi Hivatal utcai falán.