Az infláció elértéktelenedés, pénzromlás, a pénz értékének romlása. Az inflációt, mint a pénz romlását az árak emelkedésén tudjuk nyomon követni. A kiadott papír- és fémpénz, vagyis az állam, amely kibocsátja a fizetőeszközt, annak megfelelő fedezettel – arannyal, áruval, vagy mással – rendelkezik. Amennyiben ez nem így van, a kinyomtatott pénz értékét veszíti; ezt a problémát a történelem során a kormányok gyakran még több papírpénz kibocsátásával próbálták meg orvosolni, ami csak súlyosbította a helyzetet, és a hiperinfláció működésbe lépett. A magyar hiperinfláció előzménye a második világháború pusztítása volt, mely az 1926-ban forgalomba helyezett új fizetőeszközt, a Horthy-rendszer stabil pengőjét már 1944 végén elindította a lejtőn ezt azonban messze túlszárnyalta az 1945-ös esztendő, mely az előző évihez képest hatvanketted részre értékelte le a pengőt. A magas infláció közvetlenül az ország romos, kifosztott állapotára volt visszavezethető, a gyárak megsemmisülése, a harcok során a termelés visszaesett, és alacsony színvonalon állt. Az áruhiány mellett Magyarországot pénzhiány is jellemezte, ami az Ideiglenes Kormányt a bankóprés beindítására ösztönözte, és ez nem maradt következmény nélkül. A helyzetet súlyosbította, hogy a kormányok próbáltak körültekintően egyensúlyozni a pénztelenség és a gazdasági összeomlás között, addig a bankóprés használatára jogot szerző Vörös Hadsereg ellenőrizetlenül szórta ki az elértéktelenedő bankókat. A hiperinflációt előidéző jelenségek az 1946-os év nyarán tetőztek, amikor a pénzromlás mértéke is ijesztően megugrott. Ezt a korabeli árak is megmutatták: egy kiló kenyér például 1945 augusztusában 6 pengőbe került, ezzel szemben jövő év május elején már 8 millió, míg június végén már 5,85 milliárd pengőt kellett érte kifizetni. Az infláció tetőpontja aztán az 1946-os év július hónapja lett, amikor egy hónap alatt 41 900 billiót romlott a pengő értéke, vagyis az árak átlagosan 15 óránként megduplázódtak. 1946. július 10-én döntött világrekordot a magyar infláció, ugyanis ezen a napon 348,46%-os pénzromlás következett be, vagyis az árak 11 óra alatt a duplájukra nőttek. Az 1945–46 során zajló magyarországi hiperinfláció iskolapéldája lett a gazdasági összeomlásnak. A pengő 1946-os elértéktelenedése minden méretet felülmúlt. ( forrás: www.rubicon.hu)
1946 júniusában Magyarországon vezették be a világtörténelem legnagyobb címletű, százmillió bilpengős bankjegyét (az 1-es után húsz nulla következett). Bár az egymilliárd bilpengős bankó kiadását is tervezték, ennek bevezetésére nem került sor.
A hiperinfláció a városi lakosságot érintette a legsúlyosabban. A köztisztviselők az infláció időszakában Derecskén is nehéz helyzetben voltak. 1945 augusztusában még az is előfordult, hogy illetményüket pénzhiány miatt nem kapták meg. A nehéz ellátási viszonyokra való tekintettel Derecskén is jegyrendszert kellett bevezetni. 1946-ban 1878-an voltak jogosultak kenyér és lisztjegyre. A község költségvetése ezekben az években a következőképpen alakult. 1944-ben 38893 pengő bevétel mellett 38193 pengő kiadás mutatkozott. 1945-ben az infláció miatt már csillagászati számok jelentkeztek. (bevétel: 22002051, kiadás: 22979952, deficit: 977901 pengő)
Faluhelyen így Derecskén is a parasztság a maga által megtermelt élelmiszer révén, átvészelte ezt a vészterhes időszakot. A bilpengő megjelenésekor virágzott a cserekereskedelem. Az apró dolgokért a tojás, a nagyobb dolgokért a kukoricacső volt a fizetőeszköz. Ebben az időben, Derecskén a Nagy Lajos boltja (ma a Reál van a helyén) volt a legnagyobb, itt halomba álltak a dobozok és kosarak tele tojással. Aki pénzzel ment a boltba nem szívesen fogadták. Az idősek ki se tudták mondani a pénz összegét, hanem a színek alapján tudták megkülönböztetni. Volt barna pénz, kék pénz stb. Ha valaki a jószágvásárba akart tehenet venni zsákba vitte a pénzt, de pénzért nem volt érdemes eladni semmit, mert néhány óra múlva már a felét érte. Mikor a gazda a szekér dinnyét eladta a piacon, addig-addig váltogatta a pénzt, hogy a végén semmit nem tudott érte venni.
Nem egy olyan élelmes derecskei kofaasszony volt, akik kacsákkal és libákkal teli kosarakkal a fővárosba tartó vonat tetején utazott. Így nem kellett menetdíjat fizetni. A batyus asszonyokat Pesten már várták, akik a vidéki élelemért cserébe hoztak a Derecskén akkor hiánycikknek számító ruhát és cipőt. A hiperinflációval a vidéki lakosság járt a legjobban. A városba különböző élelmiszerekkel érkezők, a batyuzók általában minőségi ruhadarabokkal, szőnyeggel, értékes étkészlettel tértek haza.
Magyarország a forint 1946. augusztus 1-jén történő bevezetésével ért véget a történelem legnagyobb mértékű hiperinflációja. Az új pénznemet a 90004946. MESZ. rendelet alapján vezették be, 1 forint 200 millió adópengőnek, illetve 400 ezer kvadrillió papírpengőnek felelt meg – az egyes mögött álló nullák száma ekkorra már 24-re nőtt. Az új forint vásárlóértékét a háború előtti 1938-as árakhoz igazították. Egy darabig még mindegyik fizetőeszköz működött.
P. Kiss Piroska