A község elemi iskoláztatását az egyházak tartották kezükben. Az egyházak törekedtek arra, hogy minden faluban – a templom mellett – iskola is legyen. A református hitvallás szerint „az iskola a templom előcsarnoka és az egyház veteményes kertje”. Az egyházaknak egyedüli szerep jutott az elemi oktatásban, egészen az iskolák államosításáig 1948-ig. Derecskén volt református, katolikus és izraelita elemi iskola. A 19. század elejétől szervezték meg a katolikus iskolát, amely jelentős szerepet töltött be az iskoláztatás történetében. A Templomkert tér és a Mustó Sándor utca sarkán álló kis iskolaépületben kezdődött meg a tanítás 1808-ban. Az épület a 19. század elején épült. Itt volt a tanterem, a kántor, illetve a tanítói lakás is. Kezdetben egy, majd két tanító tanított, ez a helyzet még a 20. század elején is, amikor egy fiú és egy lány osztály tanítóját foglalkoztatta az egyház. Az 1910-es évek elején már meghirdették a tanítói állásokat, 1911-ben az állásra már hárman jelentkeztek.
Az alápincézett iskola épülete a régi kornak megfelelő tipikus vastag falú boltíves tornácosház. A tornácot vagy verandát az épület homlokzata mellé építették, oszlopokkal, pillérekkel, boltívekkel alátámasztva. Elsősorban közlekedési, és raktározási célokat szolgált. Gyakorivá vált a tornácok oszlop- és pillérközeinek beüvegezése, zárt terűvé tétele, ami 1981-ben itt is megtörtént. Az 1950-60-as években egy tanterem és két szolgálati lakás volt benne, majd később tantermeket és tanári szobát alakítottak ki.
Fotó: Zákány Józsefné
Az iskola történetének legfontosabb fejezete a huszadik századra esik. 1929-ben a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól 17000 pengő iskolaépítési segélyt kapott a katolikus egyház. Ez év június 24-én bírálták el az iskola építésére beérkezett 16 pályázatot. Az ajánlattevők közül Turányi János és társa nyerte el a föld- és kőműves munkát 12111 pengőért, Szabó Károly ács 4465 pengőért az ácsmunkákat, Gál József asztalos 2224 pengőért a tantermek berendezési munkáit, Bene Sándor bádogos 4431 pengőért a tető munkáit. Nagy Zoltán vaskereskedő 431 pengő értékben szállította a kályhákat és a redőnyöket. (Forrás: Derecske története és néprajza). Az iskolák anyagi fenntartásához a község is jelentős szerepet vállalt. A plébánia melletti földszintes épület (ma: Templomkert tér 4.) három tantermében három tanító végezte az oktató-nevelő munkát. Az L alakú épület utca felőli részén a két összenyitható termet spanyolfal választotta el, itt volt a színpad a plébánia felőli oldalon, ahol előadásokat is tartottak. A harmadik terem az épület udvar felőli részén a plébánia felől volt.
1948-tól változott meg az iskola élete, bekövetkezett az államosítás. 1948. június 15-én a megszüntetett felekezeti iskolákból (református, katolikus) megalakult az Állami Általános Iskola, szeptembertől már itt kezdődött meg a tanítás. Az államosítás négy (egy a régi, három az új épületben) tantermet érintett a katolikus egyházközség iskola épületeiben, majd az I. számú Állami Általános Iskolához kerültek. A polgári iskola épülete (1973-ban lebontásra került) lett az I. számú, a fiúiskola (Szováti u.2.), pedig a II. számú általános iskola. A volt katolikus iskola osztálytermeit mindkét iskola (I. a II. számú) használta az alsó tagozat illetve a kisegítő tagozat számára. Az 1968-69-es tanévtől pedig már csak a Kisegítő iskola (később Eltérő Tantervű Tagozat) osztályai kaptak elhelyezést, ami az I. számú Általános Iskolához tartozott. A tagozat vezetője Olasz Árpádné lett. Mindkét, a régi és az új épületet is használták, ahol 3-3 tanterem volt. 1976-ban az I.sz. Általános Iskola József Attila nevét vette fel, így változott az elnevezés.
Fotó: Zákány Józsefné
Az Eltérő Tantervű Tagozat 2006 januárjában átköltözött az iskola Lengyel utcai épületébe. Az épület rövid időre üresen maradt. 2006 tavaszán az OTP Bank Köztársaság utcai épülete felújításra került, ezért néhány hónapra ide költöztették az intézményt. Az épületben végeztek kisebb átalakításokat a használhatóság érdekében. Azóta üresen áll az épület.
Szomorú, amikor egy legendás épület több évtized után üressé válik, majd fokozatosan az enyészeté lesz. Ez különösen igaz azokra az épületekre, melyek tele voltak élettel. Még szomorúbb látni e helyek lassú haldoklását azok számára, akik örömteli időt töltöttek falaik között.
P. Kiss Piroska