Bajcsy-Zsilinszky Endre
Bajcsy-Zsilinszky Endre (Szarvas, 1886. jún. 6. – Sopronkőhida, 1944. dec. 24.):
politikus, újságíró. Jogi tanulmányait Kolozsváron, Lipcsében és Heidelbergben végezte,
majd hazatérve ügyvédjelölt lett. Az I. világháborúba huszár hadnagyként vonult be és
1916-ban súlyosan megsebesült. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe emigrált,
majd visszatérve Szegeden csatlakozott az ellenforradalmi erőkhöz. A proletárdiktatúra
megdöntése után a Gömbös vezetése alatti nacionalista és fajvédő csoport tagja. 1922-ben
a derecskei választókerület választotta meg, egységes párti programmal képviselőnek.
Igen tevékeny tagja volt a második nemzetgyűlésnek, amelyen a legkülönbözőbb tárgyú
kérdésekben szólalt fel. 1923-ban Gömbös Gyulával együtt kivált ő is az Egységes
Pártból és részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt (közkeletűbb nevén a Fajvédő
Párt) szervezésében. Így pártújságja lett a Szózat. Mint ellenzéki képviselő jobbról élesen
bírálta a kormány politikáját. 1925-ben vitézzé avatták és ettől kezdve anyja nevét
felvéve, a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet használta. 1926-tól a Magyarság
vezércikkírója, 1928-ban megindította Előőrs c. lapját. Ettől kezdve lassanként
eltávolodott Gömbös Gyulától és megkezdődött fordulata a demokratikus ellenzéki
politika felé. 1930–31-ben megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot, és 1932. március 15-
től kezdve az Előőrs utódaként megindította a Szabadság c. hetilapot. Politikai
fejlődésében jelentős fordulatot hozott az 1935-ös év, Gömbös kíméletlen csendőrterrorral
megakadályozta, hogy a tarpai választókerület képviselője legyen. Válaszul leköszönt
vitézi rangjáról, és a demokratikus ellenzéki erők tömörítése érdekében 1936-ban pártja
fuzionált a Független Kisgazdapárttal és 1939-ben Tarpán már ennek a pártnak lett
országgyűlési képviselője. A II. világháború időszakában parlamenti felszólalásaiban,
cikkeiben és memorandumaiban bátran támadta a magyar kormányok németbarát kül- és
belpolitikáját, harcolt a háborúból való kilépés érdekében. 1944. márc. 19-én fegyverrel
fogadta a lakásába hatoló Gestapo embereit, akik csak heves tűzharc után tudták
sebesülten őrizetbe venni. Lakatos Géza kormánya 1944. okt. 11-én kikérte a Gestapótól
és október 15.-én szabadon bocsátotta. 1944. november elején a németellenes fegyveres
ellenállási mozgalom megszervezésére hivatott Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító
Bizottságának elnökévé választották és részt vett a fegyveres felkelés tervezetének
kidolgozásában. Nov. 23-án reggel árulás következtében a nyilas számonkérő szék
emberei illegális lakhelyén elfogták és a Margit körúti fegyházban katonai bíróság elé
állították. Mentelmi joga miatt Budapesten kénytelenek voltak ügyét elkülöníteni és
Sopronkőhidára szállították. Miután kiadták a katonai bíróságnak, december 23-án kötél
általi halálra ítélték és december 24-ének reggelén kivégezték. 1945. május 27-én
ünnepélyes gyászpompával temették el a végakaratának megfelelően hamvait Tarpán
helyezték el. (Forrás:Magyar életrajzi lexikon)
Emléktábla emlékezik Bajcsy Zsilinszky Endre látogatására a derecskei Református Lelkészi Hivatal utcai falán.